A békegalambot tartó női alak Makrisz Agamenon szobrászművész alkotását, amelyet a Jánossy György Ybl-díjas építész által tervezett dombok között 1975-ben állították fel. A köznyelv "Vas Marisnak" hívja a város központjában álló szobrot.
1944. október 8-án a németek elhagyták Tiszaföldvárt és a vasútállomás környékén felbukkantak a szovjet előőrsök. A frontvonal többször változott. A szovjetek a városban hadtápbázis alakítottak ki és itt helyezkedett el a frontparancsnokság apparátusa is: katonai rendőrség és hadbíróság. A községházát laktanyának rendezték be. A lakosságot a környező szőlőkbe telepítették ki november elején és csak 1945 januárjában térhettek vissza házaikba. A harcok során nemcsak lakóházaban, hanem a templomokban is kár keletkezett.
1937. július 4-én leplezték le a Nagy Háborúban elesett katonák emlékművét Tiszaderzsen. Az avatási ünnepséget József főherceg is megtisztelte jelenlétével. Az emlékmű 3,5 méter magas. A műkőből készült oszlopon egy bronz dombormű látható, amely lovas huszárokat ábrázol. Alkotóként Kisfaludy Stróbl Zsigmondot tüntették fel.