Forgó György (1787-1835)

Tószegen született 1787-ben, szegény családban. Elemi iskoláit Cegléden, a gimnáziumot Jászberényben végezte. 1805-től a pesti egyetemen bölcseletet, majd orvostudományt tanult. 1812-ben kapott orvosi oklevelet. 1814-től Lenhossék József tanársegéde a pesti egyetemen, 1816-ban Pest-Pilis-Solt vármegye főorvosa. Az 1820-as évek elejétől S. Hahnemann homeopata gyógymódjának egyik első magyarországi követője. Szoros barátság fűzte Kisfaludy Károlyhoz. Elősegítette Hahnemann művének magyarra fordítását, amely Organona a gyógyművességnek vagy Hahnemann Sámuel homoeopathiája (Pest, 1840) címmel jelent meg. A rossz terméseket kísérő gyakori éhínségek kiküszöbölésére javasolta a kukorica, cirok, muhar stb. lisztjének fogyasztását. Pártolta a magyar nyelv és tudomány ügyét, bőkezű adományaival segítette kulturális intézmények alapítását.

1831-ben levelező taggjai sorába választotta a Magyar Tudományos Akadémia.

A Torontál megyei Lovrinban hunyt el 1835. július 17-én.

Forrás:
A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai. 1. kötet. Budapest, 2003.
Almási Balogh Pál: Emlékbeszéd Forgó György felett. = A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. 5. kötet. Pest, 1842. pp. 124-131.