K. Nagy János (1938-2007)

K. Nagy János Törökszentmiklóson született 1938. október 9-én. Édesapja gazdálkodó, majd tsz-tag volt, édesanyja háztartásbeli. Egy húga született. A család Kuncsorbán élt, egy olyan Szolnok megyei kis faluban, ahonnan csak kerékpárral vagy szekérrel lehetett eljutni a környező városokba. Osztatlan elemi iskolába járt. A felső tagozatot is a faluban végezte el. Ezután anyagi okokból nem tanult tovább, bár jeles tanuló volt. Egy év elteltével volt osztálytársai támogatásával jutott el a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumba. Nagy szorgalmával hamar leküzdötte a hiányosságokat. A falusi iskolában egyáltalán nem tanult orosz nyelvet. A gimnáziumban sikerült felzárkóznia. Az iskola légköre, kiváló pedagógusai hatottak rá a pályaválasztásában. 1958-ban jelesen érettségizett. Felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–orosz szakára. 1963-ban kapott középiskolai magyar-orosz nyelvszakos tanári oklevelet.
 
1964-ben feleségül vette Dobó Éva magyar-francia szakos tanárnőt. Két gyermekük született: Dóra és Tamás.
 
Tanári pályáját a patinás szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban kezdte. Itt 1963. augusztus 1-től 1964. június 30-ig dolgozott. Családi okokból Debrecenhez kötődött, ezért áthelyezéssel nevelőtanár lett a Péchy Mihály Építőipari Kollégiumban 1964. július 1-től 1965. augusztus 30-ig. Majd a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolához került. Az 1965-ös tanévkezdéstől a szakjának megfelelő tantárgyakat tanította mind a nappali, mind a levelező tagozaton. Ekkor már az ÉVM átszervezte a Felsőfokú Építőgépészeti Technikumot főiskolává.
 
A főiskola tantestülete a szakközépiskola műszaki és más szaktanárainak áthelyezésével alakult ki. Így került át ő is az új intézményhez. 1966. augusztus 1-től 1972. június 15-ig a Nyelvi Lektorátuson volt, de a főiskola kollégiumában is vállalt nevelőtanári megbízást mellékállásban.
 
Kollégáival is jó munkakapcsolatot alakított ki, közülük többen óraadóként is tanítottak a szakközépiskolában.A szakközépiskolában újabb álláshelyek adódtak, ezért 1972. június 16-ával visszatért és nyugdíjazásáig ott tanított. Munkáját mindig pontosan, felelősséggel látta el. Moszkvában, majd Leningrádban volt tanulmányi úton. Egy-egy érettségi találkozón a volt diákok is (nappali és levelező tagozatosok) dicsérték segítőkészségét, emberségét és szakmai tudását.
Az iskola kihelyezett levelező tagozatainak szervezésében, a tapasztalatok átadásában, az oktatás jó színvonalának biztosításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Szolnok megyei ÁÉV és a budapesti székhelyű ÉPGÉP Vállalat vezetői is nagyra értékelték azt a munkát, amelyet technikusaik képzése érdekében végzett.Iskolai munkája mellett 1979-töl 1994-ig felnőttképzési, majd szakközépiskolai pedagógiai szaktanácsadó feladatok ellátására kapott megbízást. Sokrétű tapasztalatok birtokában ezeknek is eredményesen tett eleget. A szakigazgatási szervezetek több alkalommal elismerték és jutalmazták.K. Nagy János kolléga kiemelkedő tanári munkájának folyamatos gyakorlása mellett 1979 júniusától 1989 februárjáig felnőttképzési szakfelügyelő volt Hajdú-Bihar megye középiskoláiban, majd 1989 márciusától 1994 júniusáig ugyanitt középiskolai pedagógiai szaktanácsadó.
 
Eredményes és sikeres tanári, majd pedagógiai irányítói tevékenysége megvalósításában két középiskolának is fontos szerepe volt. A szakmai tapasztalatszerzés egyik terepe a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium volt, ahol – velem együtt - tanári pályafutását kezdte 1963-ban, a másik a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola, ahol tanári tevékenységét sok éven át végezte. Mindkét intézményben sajátos arculatú, elismert minőségű pedagógiai munka valósult meg. igényes és emberséges iskolaigazgatók vezetése mellett.
 
K. Nagy János kollégánk szakfelügyelőként és szaktanácsadóként is igen értékes és maradandó emlékű munkát végzett.Kitüntetései: 1974. Az építőipar kiváló dolgozója (ÉVM), 1976. Emlékplakett a felnőttoktatás 30 éves évfordulójára (OM) , 1985. Kiváló Munkáért kitüntető jelvény (MM), 1999. Pedagógus Szolgálati Emlékérem (OM)
 
Hosszú betegség után 2007. december 31-én hunyt el.
 
 
Forrás:
A szolnoki iskolák tanárai a pedagógusok arcképcsarnokában, 2002-2018. Nyíregyháza, 2018. 

A szócikk elkészítésében Vass Bálint működött közre az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében.