Rigó Gergely (1783-1857)

Jászalsószentgyörgyön született 1783. november 20-án, jómódú redemptus családban. 1800-ban, 17 évesen döntött a katonai pálya mellett, s 1806-ban már a Michael von Kienmayer lovassági tábornok nevét viselő magyar huszárezred hadnagya volt. Ezredével részt vett a napóleoni háborúk eseményeiben: 1809-ben az Aspern melletti csatában tüntette ki magát vitézségével. 1812-ben megsebesült és francia fogságba esett. Innen egy Molnár János nevű közhuszár szabadította ki. I. Ferenc császár mindkettőjüket kitüntette: Molnár János a „Vitézségért Érdemérem” arany, Rigó kapitány pedig ezüst fokozatát kapta meg. 1817-ben leszerelt, s visszaköltözött Jászalsószentgyörgyre gazdálkodni. 1848-49-ben „capitaneus persionatus”-ként – nyugalmazott kapitányként – részt vállalt a község által kiállított nemzetőrök kiképzésében.

1857. június 11-én halt meg tüdőgyulladásban, s ekkor kolerában elhunyt első felesége mellé temették. Sírköve ma a védett sírkertben áll a helyi temetőben.

Rigó Gergely sírköve.
(Kósa Károly felvétele)

Forrás:
Lukácsi László: Jászalsószentgyörgy temetője és védett sírkertje. Jászalsószentgyörgy, 2011.