Helyismereti wiki oldalak

Vágott-halom (Karcag)

A városból a keleti irányba kivezető út országút mentén az 1784. évi határtérkép egy Hármas-halmot jelez. A három halomból napjainkban csak egy maradt meg, az is erősen károsodott az elmúlt évszázadokban. A Vágott-halmot éveken át vegyszer- és műtrágyalerakatként használták, és a kopár oldalába a lefolyó csapadékvíz is völgyeket vájt.

Forrás:
Tóth Albert: Az Alföld piramisai. Kisújszállás, 2002.

Szigligeti Színház (Szolnok)

Szolnokon 1875-től tartottak színházi előadásokat. A főtér sarkán álló Fehérló fogadó színjében léptek fel először vándorszínészek. Egy évvel később az egykori Vigadó utcában egy faépítmény szolgálta a szinielőadásokat. 1892-ben egy helyi vendéglőtulajdonos már kőből emelt egy nagy tömegeket befogadó épületet. Azonban ezt az épületet a csendőrség laktanyaként sajátította ki. Később a megépült Nemzeti Szálloda táncterme szolgált a színházi előadások megtartására.

A századfordulón színpártoló egyesület alakult és gyűjtésbe fogadtak egy önálló színház megépítésére.  Szolnok város adta a telket és 20 ezer koronát az építkezés megindításához.  A többit gyűjtésből és kölcsönökből fedezték. Az színházépület összköltsége kb. 170 ezer korona volt. Az állam 100 ezer koronát vállat át, 15 évi részletekben, azzal a kikötéssel, hogy a színházat ingyen, minden bérfizetés nélkül kell átengedni az itt működő színészetnek.

1911 áprilisában tették le az épület alapkövét. Egy esztendő múltán, 1912. április 20-án avatták fel a Városi Színház épületét a mai Táncsics Mihály úton. A kőszínház épületének tervezői Spiegel Frigyes (1866-1933) és Englerth Károly fővárosi építészek voltak. A kivitelezést Bede Antal szolnoki vállalkozó vezette. A villamos világítást a Láng és Patak helyi cég szerelte. Az ünnepélyes megnyitóra Szép Ernő (1884-1953) költő olvasta fel ünnepi prológusát, amelyet erre az alkalomra szerzett.

Szolnok

Szolnok

(Homlokzati tervrajz, 1911)

A szecessziós épület külső díszítése a szerény anyagi körülmények miatt szerényebb volt, de egységes sítlust mutatott. Az épület előcsarnoka tágas. 800 látogatót befogadó nézőtér. A páholyokban 25, a zsöllye és földszint 305, az erkély pedig 272 ülőhelyez alakítottak ki, a többi látogató pedig a tágas karzat és a földszint állóhelyeiről nézhették az előadásokat.

Szolnok

Szolnok

Szolnok

(Archív felvételek - Magyar Építőművészet)

Az 1. világháborút követő román ostrom és megszállás erősen megrongálta a Tisza-híd közelében álló színházépületet is 1919 nyarán. 1925 őszén a város átvette a színház épületét a Színpártoló Egyesülettől. A képviselőtestület átérezte a színház fejlesztésének fontosságát. Sebestyén Artúr fővárosi műépítészt bízták meg az átépítései tervek elkészítésével. 

1926-ban renoválták az épületet. Ekkor változtattak először a színház homlokzatának arculatán. A külső ornamentális díszeket eltávolították. A főhomlokzaton az épületet megtoldották. Ráépítéssel bővítették. Ekkor épülthetett a színpad felöli két lépcsőház, az öltözők emeleti része és a földszinti dohányzók szárnya is. A felújításnak köszönhetően fűtést is kapott a teátrum. A szomszédes gyógyfürdő termálvizének átvezetésével oldották meg a korábban hiányzó komfortot. A felújítás után 1927 áprilisában Sebestyén Mihály társulata kezdte meg az évadot a teátrumban.

A 2. világháború okozta újabb súlyos sérülések azonban újbóli rekonstrukciót tett szükségessé. 1949től lett állandó társulata a színháznak.

Szolnok

1962-ben a Szolnok Megyei Tanács támogatásával valósult meg az épület korszerűsítése. 1963-ban a színházat átépítették. A homlokzat jelentős változáson ment át. A főbejárat bővítésre került. A földszinten elhelyezkedő oszlopkra kiváltva konzolosan előrenyúlt. A szélfogós bejárat fölött kapott helyet a dohányzó és a büfé. A következő szinten pedig próbatermet és színészpihenőt alakítottak ki. A lépcsőkarok belső téri megközelítése és egyéb mellékhelyiségek korszerűsítése is ekkor valósult meg.

Szolnok

Képeslapok

Két évtizeddel később mégis életveszélyesnek minősült az épület. 1990-ben kezdődött meg a színház újbóli rekonstrukciója, Siklós Mária építész és Schinagl Gábor belsőépítész tervei alapján. 1991. áprilisában találkozott a közönség először a közönség az épület mai arculatával.

Szolnok

Szolnok

A Szigligeti Színház makettje a szarvasi Mini Magyarország területén

(Károly Nóra felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár)

Forrás:

Nagy Ferenc: A szolnoki színházépület korszerűsítése = Jászkunság (1962.06.): 106-109.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Kaposvári Gyula: Az 50 éves szolnoki színház = Jászkunság (1962.03.): 1-8.

Tiszai Lajos: Thália a Tisza partján. Szolnok, 1991.

Sebestyén Artur munkái = Magyar Építőművészet 1929.(XXIX. évfolyam) 11-12. sz

Veresegyháziné Ollé Katalin: "Míly romhalmaz az egész" = Jászkunság (1989.10.):  86-92.

 

Falvay Klári

Falvay Klári színművész a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja volt.

Turóczi Mária (1907-1994)

Turóczi Mária 1907. augusztus 7-én született Jászberényben. A Győri Szent Orsolya-rendi Tanítóképzőben tanított. 1935 őszétől pedig a Győri Állami Tanítóképző rajztanára lett. 1938-ban miniszteri elismerésben részesült.
A tanítóképző átszervezése után 1960 őszétől a győri Zrínyi Ilona Gimnázium, egy évvel később pedig a Kazinczy Ferenc Leánygimnázium rajz, művészettörténet és műszaki rajz tanára lett.
1971-ben a Győr-Sopron Megyei Tanács gondozásában jelent meg A színek világa és a személyiség című könyve, amely 2 kiadást élt meg. A művészeti nevelésben kifejtett tevékenységéért 1971-ben Székely Bertalan emlékérmet kapott.
Festőművészként hosszú éveken át mutatta be munkáit a Győr-Sopron Megyei Képzőművészeti Egyesület tárlatain. Közreműködött a Győri Művésztelep megvalósításában is.
1994-ben hunyt el. A győri TIT épületében a város kiemelkedő művésztanáráéról nevezték el az előadótermet.

Forrás:
Pedagógusok arcképcsarnoka. 2. köt. Debrecen, 2013.

Molnár Rudolfné Bodzsár Mária

özv. cselédelhelyező-intézet tulajd. Férje cipész m. volt, megh. 1929-ben a háborúban szerzett betegségében. Az intézet 1930-ban létesült. Gyermekei: Irén (Veress Józsefné), Gyula (cipőfelsőrészkészítő), Róza (hölgyfodrász) és Mária.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Boros Imre-emléktábla (Kőtelek)

A kőtelki általános iskolában emléktáblát avattak Boros Imre (1939-2007) egykori iskolaigazgató tiszteletére. Az emléktábla Medgyesi Béla alkotása.

Forrás:

Rimóczi Ágnes: Emléket állítottak az egykori tanítónak = Új Néplap 2012. június 16. 4. p.

Felszabadulási emlékmű (Szolnok)

A Tiszaliget bejáratánál elhelyezett fáklyát tartó bronz szoboralak Szabó László szobrászművész és Barna Gábor építész alkotása, melyet 1968-ban állítottak fel. A monumentális emlékmű felállításában a Szolnoki Papírgyár munkásai és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola akkori hallgatói is részt vállaltak. Először 1954-ben állítottak fel Szolnokon Felszabadulási emlékművet a megyeháza mögött, a Marx parkban (mai Verseghy park), melyet 1956 októberében a szolnokiak ledöntöttek.

Szolnok

Képeslap

2016 őszén az  önkormányzat közgyűlése úgy döntött, hogy az emlékművet eltávolítják és helyén emlékparkot alakítanak ki. Felvették a kapcsolatot a budapesti Memento Parkkal a szobor esetleges elhelyezéséről. A munkálatokkal megbízott vállalkozó 2016. október 24-én végezte el a bontási munkát. A szobor talapzatában megtalálták az kompozíció építésekor elhelyezett időkapszulát. Fejér Andor alpolgármester bontotta ki, majd átadta a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának.

A kapszulában egy műsorfüzetet találtak, amelyben Szolnok város rendezvényei szerepeltek a felszabadulás 25. évfordulójának alkalmából, egy korabeli Szolnok megyei Néplap, egy bronzból készült érme és egy fém henger, amit a fedélbe vésett felirat szerint a Tiszamenti Vegyiművek Leonov szocialista brigádja készített. A benne lévő filmszalag azonban megsemmisült

Forrás:

Csabai István: Szolnok = Új Néplap (2016.10.25.): 3.

Elbontották a Fáklyavivőt [elekt. dok] Szolnok: SzolnokTV, 2016.10.25.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Szabó László szobrászművész kiállítása. Szolnok, 1987.

T.A.: Kibontották a több mint 45 éves időkapszulát [elekt. dok.] Szoljon.hu (2016.10.26.)

Hajdú János (1864-1932)

nemes, földbirtokos * 1864. Túrkeve. Régi nemesi család sarja. Gazdasági akadémiát végzett Debrecenben, 46 évig mintagazdálkodást folytatott 420 holdas birtokán, megh. 1932-ben. A várm. thb., városi képviselő testület tagja, a Ref. egyház presbitere, számos helyi egyesület tagja volt.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Kúria (Kunszentmárton-Kungyalu)

A 19. század közepén már itt állat a mai kúriaépület elődje. A fazsindelyes épületben a a zsadányi és törökszentmiklósy Almásy család gazdatisztje lakott. A korabeli lakóépület a mai kúria bal szárnyában van beépítve. Ezen épületrész alatt pince is húzódik. Később a Schreiber testvérek bérelték az Almásyaktól az uradalmat és a kúriát. Majd Montágh Ákos vette bérbe a területet, aki 1928-ban kibővítette a kúriát. Tíz évvel később a Montágh család megvásárolta a kungyalui birtokot A kúriát Montágh János és Montágh András lakták. A földszint bal oldali részében kaptak helyet a kiszolgáló helységek és a jobb oldali részében a fogadó- és vendégszobák sorakozta, az emeleten pedig a családi hálószobákat helyezték el. Az államosítás után általános iskola, tanítói lakás, könyvtár, mozi és KISZ-klub kapott helyet az épületben. Később a termelőszövetkezeti szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Az 1970-es évektől a rendszerváltásig szükséglakásként szolgált, egy része pedig üresen állt. 1995-ben magántulajdonba került a kúria. Az épület egykori parkja nem maradt fenn. A majorsági épületek közül az intéző iroda, a magtár, egy cselédlakás és egy gazdasági épület áll még.

Kungyalu

Kungyalu

A középrészen két földszintes rizalit lép ki a fal síkjából, a köztük húzódó emeletes rész előtt 5 toszkán oszlopon nyugvó erkély áll. A földszinti metszett sarkú rizalitokon lévő ajtók két oldalán keskeny ablakok nyílnak, a bal oldali rizaliton a szecessziós jellegű előtető fennmaradt.

Kungyalu

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Kövecses Ferenc: A világ végén. Jászkun Krónika (1994.11.22.): 13.

Ráday Mihály: Kastélyok és kúriák. In: Új városvédőbeszédek. Budapest, 2001. 622-689.

Szekeres Edit: Egykor csupán Almási-major volt. Jászkun Krónika (1994.04.12.): 9.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. kötet Budapest, 2005.

Garics János (1928-1984)

1928. január 1-jén született Tiszapüspökiben. Dolgozott a Csepel Vas, és Fémműveknél. Majd a Színház és Filmművészeti Fősikolán szerzett diplomát 1953-ban. 

A kecskeméti Katona József Színház társulában kezdte, majd 1958-tól a Madách Színház tajga volt haláláig.

1984. május 5-én hunyt el Budapesten.