Tiszagyenda

Baldácsy Antal (1803-1878)

A nemes szívű báró Baldácsy Antal végrendeletében vagyonának jelentős részét egy alapítvány létrehozására hagyta. A 1876. október 19-én kelt végrendeletével, majd annak 1877. május 20-án kelt toldalékával a magyarországi protestáns egyházaknak örök tulajdonul hagyott több mint 8000 holdnyi földbirtokot mindennemű tartozékaival együtt. Baldácsi-féle alapítvány 1880-as évek közepén kezdte meg jövedelmének a végrendeletben meghatározott célokra való szétosztását.

Szovjet katonai sír (Tiszagyenda)

1949 tavaszán a belügyminiszter 122.090. (1949.III.) 1-2. számú rendelete alapján a szovjet hősi temetőket és sírokat összeírták. A felmérés tartalmazza az eltemetettek számát, sírbakerülésük időpontját. Ha ismert volt, az elesettek nevét, születésük és elhalálozásuk időpontját is. Megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban található 2585/1949.

Kontra József (1952-2014)

Kontra József 1952. május 4-én született Tiszagyendán. Itt járt általános iskolába. Tanulmányait a szolnoki Gépipari Technikumban folytatta. A mezőtúri Mezőgazdasági Főiskolán szerzett gépészmérnöki oklevelet.

Két évig szolgált sorkatonaként, majd Kunmadarason, a Középtiszai Állami Gazdaságban kezdett dolgozni. Később a Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulathoz került.

Kormópusztai emlékmű (Tiszagyenda)

Kormó-pusztán az 1950 nyarán alakítottak ki kényszermunkatáborokat, ahová az ország déli határsávjából 81 családot telepítettek ki. A Bács-Kiskun megyéből idetelepített magyar, német és bunyevác nemzetiségű emberek zömmel gazdálkodó parasztok, kisebb számban falusi kereskedők és kocsmárosok voltak, akiket "reakciós"-ként megbélyegezve kényszerítettek otthonuk elhagyására. Tiszagyendán két emléktábla is őrzi a kommunizmus áldozatainak emlékét.

Kormópusztai emléktábla (Tiszagyenda)

Kormó-pusztán az 1950 nyarán alakítottak ki kényszermunkatáborokat, ahová az ország déli határsávjából 81 családot telepítettek ki. A Bács-Kiskun megyéből idetelepített magyar, német és bunyevác nemzetiségű emberek zömmel gazdálkodó parasztok, kisebb számban falusi kereskedők és kocsmárosok voltak, akiket "reakciós"-ként megbélyegezve kényszerítettek otthonuk elhagyására.

Syndicate content