1849

Ivanics Jusztin János (1832-?)

Ivanics Jusztin János (1832-?) 1848 telén a 17 éves szabadkai fiú elszökött szüleitől és a szegedi honvéd hadfogadónál jelentkezett önkéntesnek. Törökszentmiklósra került és a katonák elszállásolása volt a feladata. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában tanúsított bátorsága miatt tizedessé léptették elő. A fiatalember a sok éhezés és fáradalmak után hadikórházba került. Felépülése után, mivel a sorozóbizottság alkalmatlannak találta, papnak tanult. Szolnokon, Füleken és Kecskeméten működött, majd 1867-ben Jászberénybe rendelték. Tanított és a szerzetesház házfőnöki hivatalát is ellátta.

Krain János (1814-1857)

Krain János honvéd alezredes (1814-1857) 1848 nyarán a délvidéki harcokban az osztrákok oldalán harcolt, októberben ezredével csatlakozott a honvédséghez. 1849 januárban főszázados, februárban őrnagy lett. Leiningen-Westerburg Károly naplója említi, hogy harcolt a márciusi szolnoki csatában. A komáromi ütközetben sebesült meg, 3. osztályú katonai érdemjelet szerzett. Világos után várfogságra ítélték. 1855-ben kapott kegyelmet.

Forrás:
Leiningen-Westerburg Károly gróf: A szolnoki csata. In: 1848-1849 Szolnok megyében : Válogatott dokumentumok. Szolnok, 1979. 42. p.

Lehotzki Ferdinánd (1786-?

Lehotzki Ferdinánd nemzetőr őrnagy (1786-?) 1849. április 22-től Szolnok térparancsnoka volt. Aradon 8 évi várfogságra ítélték. 1851-ben kegyelmet kapott.

Forrás:
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. Budapest : Zrínyi Kiadó, 1987.

Phillipowsky, Tomasz (1808-1883)

Phillipowsky, Tomasz honvéd őrnagy (1808-1883) morvai származású tiszt, aki 1848 őszén alakulatával a honvédség oldalára állt. A márciusi szolnoki csatában szerzett érdemeiért 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. 1849 július közepétől Arad várának tüzérparancsnoka volt. Várfogsága után uradalmi számtiszt lett.

Forrás:
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. Budapest : Zrínyi Kiadó, 1987.

Poninski, Wladislaw (1823-1901?)

Poninski, Wladislaw honvéd alezredes (1823-1901?) lengyel főhadnagy, aki 1848 májusában kilépett a császári hadseregből és Magyarországra jött. A 1. lengyel önkéntes zászlóalj segédtisztje, majd a dzsidásszázad parancsnoka. A márciusi szolnoki ütközetben 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Nyáron a lengyel légió lovasdandárjának parancsnoka lett és megkapta a katonai érdemjel 2. osztályát is. 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben és 1898-ban altábornagy lett az olasz királyi seregben.

Forrás:
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49.

Tartalomátvétel