Kenderes-Bánhalma határában az egykori Kakat-ér medre felett 1723-ban háromnyílású, kb. 12 méter nyílású nagy boltozatú kőhidat emelt a kamarai mérnök, Fortunato di Prati. A 18. században a Kakat még igen komoly természeti akadályt jelentett az utazók számára. Az újjáépített Sóút egyik fontos átkelőhelye volt Bánhalma. A Rákóczi-szabadságharc leverlése után 1736-ban az itt élő emberek állítottak emlékoszlopot a híd egyik oldalán.

A Jászberényről Dormándra vezető úton több boltozott híd is állt a történelem folyamán. Közülük a legnagyobb a Zsombékos dűlő hídja 8, 5 méter széles nyílásával. Rossz állapota miatt mára elbontották.

Forrás:

Az Örvény átkelőhely a Tiszán már az Árpád-korban is fontos volt, mert két fontos főútvonalat kötött össze: Debrecen -Erdély, valamint az Eger-Kassa közötti országutakat. A török hódoltáság alatt a rév vámbevétele csökkent. A török kiűzése után annak ellenére, hogy a postaút elkerülre a Poroszló-Örvény közti részt, a komp jelentősége nőtt.

Kunszentmártonnál a folyón való átkelőhely révjogát Mátyás király 1469-ben adományozta a Jenei családnak. Már a 18. század végén szorgalmazták, hogy a Hármas-Körösön híd épüljön. 1805-ben megérkezett a nádor engedélye, 1806-ban készült el a szolnoki Tunkel Ferenc ácsmester építette fahíd. 1834-ben pedig szintén a szolnoki mester építette át immár 11 cölöpjáromból a 120 méter hosszú és 7 méter széles hidat. Ezen a hídon át érkezett Kunszentmártonba gróf Széchenyi István 1845. október 13-án.

1562-ben épült cölöpjármos tölgyfahíd Szolnoknál a Tisza felett, melyet a várat elfoglaló törökök emeltek. 1685-ben a kivonuló oszmán csapatok felgyújtották a szerkezetet. A Magyar Kamara 1692-ben építette újjá. Sajnos a Rákóczi-szabadságharc alatt is súlyos károk érték a hidat. 1716-tól 1739-ig állt fenn az újabb fából készült híd, amely a város is elpusztító tűzvész martaléka lett. Az 1817-re újjáépített hidat 1844-ben a jeges ár rongálta meg. A híd javítása a következő év végére készült el.