Jászalsószentgyörgy

Csikós Ferenc (1926-2012)

Csikós Ferenc 1929. augusztus 11-én született Jászárokszálláson középparaszti családban. Gyöngyösön a mezőgazdasági római katolikus iskolában 1948-ban tett érettségi vizsgát 1948-ban. Szülei földjén gazdálkodott, de kuláklistára került. Munkaszolgálatra vitték, egészségügyi állapota megromlott. Leszerelése után a Jászárokszállási asztalosipari szövetkezetben helyezkedett el, mint segédmunkás.

1956-os emlékmű (Jászalsószentgyörgy)

1956 októberében a településen is értesültek a budapesti eseményekről. A visszaemlékezések szerint október 24-én a helyi moziban gyűltek össze az emberek. Felolvasták a budapesti forradalmi tanács 12 pontban összefoglalt követelését. Október 27-én megválasztották a 12 tanácstagot, 6 rendfelügyelőt. A Forradalmi Munkástanács elnöke Ludányi Kálmán (1918-2011) lett.

Bem József-szobor (Jászalsószentgyörgy)

2014. március 15-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapján, nemzeti ünnepünkön került sor Bem József (1794-1850) magyar honvéd tábornok szobrának felavatására Jászaslószentgyörgyön. A község lengyel testvértelepülése Tarnow Gmina, ahonnan a szabadságharc kiemelkedő személyisége, Bem apó származik. A szobrot,  amely Wojeiech Ruszel alkotása, a lengyel testvérvárosa ajándékozta Jászalsószentgyörgy lakosainak.

Rigó Gergely (1783-1857)

Jászalsószentgyörgyön született 1783. november 20-án, jómódú redemptus családban. 1800-ban, 17 évesen döntött a katonai pálya mellett, s 1806-ban már a Michael von Kienmayer lovassági tábornok nevét viselő magyar huszárezred hadnagya volt. Ezredével részt vett a napóleoni háborúk eseményeiben: 1809-ben az Aspern melletti csatában tüntette ki magát vitézségével. 1812-ben megsebesült és francia fogságba esett. Innen egy Molnár János nevű közhuszár szabadította ki. I.

1. világháborús emlékmű (Jászalsószentgyörgy)

Bozsik Pál nemzetgyűlési képviselő 1926. május 16-án avatta fel a község 1. világháborús hősi halottai előtt tisztelgő emlékművet. A műkőből készült szobor Istók János (1873-1972) szobrászművész alkotása, amely egy puskája csövére támaszkodó magyar honvédet ábrázol.

Vérkereszt (Jászalsószentgyörgy)

Jászalsószentgyörgy a Vörösmarty és az Árpád utca kereszteződésében áll egy fémkereszt. A kereszten corpus, tövében Mária-szobor. A keresztet a helybeliek nevezték el Vérkeresztnek. A kereszt talapzatán olvasható felirat: "Oh, ti kik által mentek ezen az úton, ti lássátok, van-e nagyobb szenvedés az enyémnél. Állíttatta Sípos József és neje Fülöp Katalin 1882-ben" Lukácsi Lászlóné gyűjtött történet olvasható a keresztről a Jászalsószentgyörgy krónikája című helytörténeti kiadványban.

Vízimalom (Jászalsószentgyörgy)

1825-ben épült a vízimalom a Zagyva folyón. A folyószabályozások után egy kis tó maradt az épület mellett. A napjainkban is látható ipari műemlék (Micsurin út 36.). A rendszerváltozást követően állami tulajdonból az ÁFÉSZ gondozásába került át az épület, majd 1995-ben egy magánszemély vásárolta meg. A tulajdonos azonban nem törődött az egykori malom állapotával és nem volt méltó módon hasznosítva sem. A Jászalsószentgyörgyi Községi önkormányzat 2012 tavaszán (48/2012. sz. határozat) úgy döntött, hogy bérbe veszi a helyi értéket képviselő ingatlant.

Kitelepítettek emléktáblája (Jászalsószentgyörgy)

Az egykori Községháza - jelenleg Községi Könyvtár - falán 2008. március 16-án leplezték le az 1951-ben Jászalsószentgyörgyre kitelepítettek emléktábláját. Dr. Péter Emese volt kitelepített, aki kislányként került családjával a községbe, kezdeményezésére készült el fekete márványtábla.
"Megbékélten emlékezünk a kommunizmus áldozataira, a kitelepített 152 emberre, mindazokra, akik falunkban jó szívvel segítették őket."

Forrás:
Lukácsi László: Hírek Alsószentgyörgyről = Redemptio 15. évf. 2. sz. (2008. április) 19. p.

Törőcsik János (1821-?)

1821-ben született Jászalsószentgyörgyön. 1842-től a 12. Nádor huszárezrednél szolgált, Csehországban. 1849 elején megszökik, és csatlakozik a magyar honvédséghez. A Kazinczy hadosztály tagjaként, mint hadnagy tette le a fegyvert Zsibón. 1849. december 17-én a 7. huszárezredbe sorozták be. 1852 végén bocsátották el.

Forrás:
Besenyi Vendel: Akikre eddig nem emlékeztünk = Redemptio 13. évf. 5. sz. (2006. október) 4-6. pp.

Pokorny Imre (1819-?)

Pokorny Imre 1819-ben született Jászalsószentgyörgyön. Eredeti foglalkozása mézeskalácsos volt. 1838-tól a 37. gyalogezrednél szolgált. 1848-ban ezrede nagyváradi nevelőintézetében felügyelő. Az intézet személyzetével csatlakozott a magyar honvédséghez. 1849-ben hadnagy és kiképző a hódmezővásárhelyi újonctelepen. 1850. októberében besorozták régi ezredéhez. 1851. április 25-én bocsátották el.

Forrás:
Besenyi Vendel: Akikre eddig nem emlékeztünk = Redemptio 13. évf. 5. sz. (2006. október) 4-6. pp.

Tartalomátvétel