A település első temploma 1600 körül épülhetett, amelyet az 1750-es években kibővítettek. A század második felére azonban lebontották az épületet. A ma látható Szent Mihály főangyal tiszteletére felszentelt késő barokk templomot Quadri Kristóf mester építette 1782-ben. Az egyhajós templom egyenes záródású szentéllyel. A homlokzat kissé előreugró, órapárkányos toronnyal, volutás, íves félorom falak, kő díszedényekkel.  A torony 1829-ben épült fel Homályossy Ferenc szolnoki mester tervei alapján.

Veres Sándor szobrászművész alkotását 1989. szeptember 23-án leplezték le. A lépcsőzetes talapzatra helyezett emlékfalba vésték a jászdózsai háborús áldozatok nevét. A névsor alatt öt dombomű, mely egy-egy fejfán álló sisakot ábrázol. A fal jobboldalán Szűz Mária egész alakos szobra látható.

Az 1944. novemberi harcok során elesett szovjet katonákat ideiglenesen a huszárszobor két oldalán lévő parkban temették el. Sírjaikat piros fejfák jelölték.

A centenárium alkalmából emelt 1848-as emlékmű két kőoszlopa a világháborús emlékmű két oldalán található a római katolikus templom előtti parkban. A baloldali obeliszken Jászdózsa címere, valamint egy huszárcsákót és kardot ábrázoló kőkép látható, a másikon pedig az államilag egységes 1948-ban készített emléktáblát helyezték el. Erre került utólag az 1956-os forradalom és szabadságharc márványtáblája is a rendszerváltást követően.

Tenken, Kálban, Tarnamérán, Jászdósán, Hevesen, Jászapátiban lakott.
I. Lipóttól 1672. évi febr. 16-án Szaniszló Mátyás, neje Cseh Anna, fivérei György nejével Zeke Ilonával, Albert nejével Horváth Peczkovich Katalinnal és István nejével Szabó Annával kapták a nemeslevelet s a következő czímert:
Kék pajzsban zöld alapon jobbjában ekevasat tartó griff; sisakdisz: 3 nyilat tartó kettős farkú oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A Hevesben 1672. év folyamán kihirdetett eredeti armalis vármegyénk levéltárában van.
(1672. év 17. sz. 134. jkl. 1769. év 261.