Kőtelek

Bocskay

A XVII. század közepén Kürün és Kőteleken birtokos.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Bessenyey

(nagybessenyői). A Szalók nemből való ősi birtokos családja vármegyénknek, mely nevét Bessenyő (ma Besenyőtelek) helységétől vette. Alapitója Márkus 1322-ben már birtokos volt Bessenyön. Fiai László, Miklós és Imre. V. László királytól Mihály 1452-ben czímerlevelet, Mátyás királytól pedig 1461-ben Therpesi Péter fia Miklós magszakadása folytán ennek terpesi és széki birtokára adományt nyert.
(1764. év pp. 768. sz.)
1576-ban szerepelnek B.

Balogh (1806)

(galánthai). A szendrői Török család jussán a XIX. század elején birtokos volt Fegyverneken, Szentivánon, Rozsnokpusztán, Kőteleken, Nagyberek pusztán. Török Klárának férje Balogh János, leányuk pedig Klára.
(1806. év pp. 3358. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Almásy (1677)

(zsadányi és törökszentmiklósi)

Andrássy Béla (1860-1914)

érkeseőri, ny. közs. főjegyző özvegye Almay Vilma. Férje * 1860. Besenyszög. Tényleges tiszt volt a 3. h. husz. ezredben, kilépett s a közigazgatáshoz került. Szolgált Besenyszögön, Kőteleken és Jászladányban, megh. 1914-ben. - Gyermekei: Zsuzsanna (Wallenty Gyuláné), Béla (autós százados) és István (magántisztviselő).

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Goór László

ontopai és felsőőri, v. jav. hiv. ellenőr, h. vezető, hírlapíró * 1889. Kőtelek. 1918-ban mint hdgy végezte a Ludovika Akadémiát, a háború alatt a 2/51. honv. tűz. dandár nehéz e.-ben az olasz fronton szolgált. 1921-ben megvált a kat. pályától, Bpesten banktisztv. és hírlapíró volt. 1925 óta áll Szolnok város szolgálatában. 1930/34-ben a "Városi Mozgószínház" igazgatója volt. A Verseghy kör, a Rotary Club, SzAK, Tiszai evezős egylet, Kaszinó stb. tagja. - Felesége: csáfordi Tóth Klára, fia: László.

Forrás:

Dr.

Nagy Márton

ny. rk. el. isk. tanító * 1862. Kőtelek. Régi jász család sarja. Oklevelét 1883-ban Egerben szerezte, tanított Jánoshidán, Pélen, Viszneken, Pusztakürtön, Újszászon; utolsó állomáshelye Szolnok volt, 1923-ban vonult nyugalomba. Az Ipartestületi bank könyvelője, az Ipartestületi betegsegélyző egylet pénztárosa, az Orsz. és a Várm. tanító egyesület tagja. Több verses kötete jelent meg, a Gárdonyi Géza irodalmi társaságtól díszoklevelet kapott. - Felesége: Nagy Etelka, gyermekei: Emilia (Horváth Ferencné), László (dr. tb. főszolgabíró, vm. főjegyző), Lajos (vitéz, várm.

Steinberger István (1898-1934)

mérlegkészítő és lakatosmester * 1898. Kőtelek. Atyja mellett tanult, segéd a bpesti Láng gépgyárban és Vértes R.-féle mérleggyárban volt. Az üzemet atyja, S. Áron 1902-ben alapította; ministeri elismerésben részesült, kiállításokon számos ezüst- és aranyérmet nyert. Megh. 1934-ben. Azóta a cég neve: Steinberger Áron fiai, cégtulajdonosok: S. István és Miklós.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Vigh Endre

zenetanár, gordonkaművész * 1879. Kőtelek. Középiskolái végeztével felsőbb zenei kiképzését a szolnoki zeneiskolában szerezte. Már ifjú éveiben vármegyei szolgálatba lépett s jelenleg mint várm. tb. levéltáros működik. Évekig volt törvényhatósági munkaközvetítő, s ő szervezte 1929-ben a Csonka-Biharvármegye levéltárát is. Képesített műbútorasztalosmester, hangszerkészítő, elektrotechnikus és gépkonstruktőr. Az Országos dalosszövetség elnöki tanácsának s országos művészi bizottságának tagja, a Dalosszövetség X. kerületének elnöke.

Medgyesy Imre

rk. lelkész * 1891. Mezőzombor. 1914-ben szentelték pappá Egerben, segédlelkész volt Hevesbátorban, Sajóvárkonyon, Tiszafüreden, Kőteleken, hitoktató káplán Karcagon, 1926 óta helyi lelkész Mesterszálláson. Várm. thb. tag, a Kath. kör, a Kath. ifjúsági egyesület tiszteletbeli, a Szent Imre népház dísz, a Hitelszövetkezet, az Iskolánkívüli népoktatási bizottság ü. v. elnöke; a 4 tanerős rk. el. iskola igazgatója.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Tartalomátvétel