Kunszentmárton

Gulyás Flórián

Gulyás Flórián bölcseleti doktor 1881. május 4-én született Kunszentmártonban. 1904 óta dolgozott tanárként. 1936-1938. között volt a törökszentmiklósi k. f. iskola igazgatója. Másfél évnyi szabadság után nyugdíjazták 1939-ben.
Részt vett az I. világháborúban. Károly-csapatkereszttel tüntették ki. Több hazafias beszédet mondott különböző alkalmakkor. Előadást tartott a Pestvidéki Körben.

Forrás:
Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, 1942.

Balpataki Béla (1934-2014)

Dr. Balpataki Béla címzetes kanonok 1934. március 29-én született Törökszentmiklóson. 1957. június 16-án szentelték pappá.
1961 és 1964 között Kunszentmártonban, 1964 és 1966 között Karcagon, majd 1970 és 1975 között Tiszasülyön teljesített szolgálatot. 2006-ban kapott címzetes kanonoki címet.
2007-ben vonult nyugállományba.
2014 tavaszán hunyt el. 2014. március 12-én mutattak be szentmisét lelki üdvéért a törökszentmiklósi templomban. Szülővárosában helyezték örök nyugalomra.

Forrás:
Czuczi Mihály: Búcsúzás Dr. Balpataki Béla atyától = Kunszentmártoni Hír-Lap (2014.március) p. 10.

Tódor Imre

Tódor Imre tanár 1908-ban kezdett működni. 1911-től a kunszentmártoni polgári iskolában tanított, ahol az I. világháború éveiben helyettes igazgató is volt.

Forrás:
Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, 1942.

Angyal Dávid (1857-1940)

Angyal (Engel) Dávid akadémikus, történetíró, egyetemi tanár Kunszentmártonban született 1857. november 30-án.
A Budapesti Egyetemen szerzett tanári oklevelet. Az V., majd a VII. kerületi állami főgimnáziumban tanított. 1896-ban szerezte meg egyetemi magántanári képesítését. 1909-ben pedig nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.
A magyar történelmi és irodalomtörténeti kutatások egyik legkiválóbb művelője volt. Angolból és franciából számos tanulmányt fordított le.

Pálinkás István (1797-1867)

Pálinkás István nemzetőr alezredes (1797-1867) Kunszentmártonban született nemesi származású katona volt. 1848. júniustól őrnagy lett Pest megye lovas nemzetőrségénél. Egy lovascsapat élén részt vett a délvidéki, majd 1849 januárjától a közép-tiszai harcokban. 1849 márciusától alezredesi rangban volt, majd nyugalmazták. A császári hadbíróság megfosztotta nyugdíjától. 1867-ben a pozsonyi honvédegylet elnöke lett.

Forrás:
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. Budapest : Zrínyi Kiadó, 1987.

Tartalomátvétel