Szajol

Tenyőszigeti emlékmű (Szolnok)

Az egykori tenyőszigeti általános iskola parkjában állítottak emlékművet az egykor itt élők emlékére. A gránit lapokra az egykor 190 dülőben élő családok és az iskolában tanítók neveit vésték fel.
 
A 2018 júliusában felavatott emlékmű közel 10 évnyi előkészület után valósult meg. Létrehozását Rákóczifalva, Szolnok, Törökszentmiklós, Szajol, Kengyel települések vezetősége is támogatta.

Várszeghy János (1889-1938)

Várszeghy János Szajolban született 1889. december 18-án. Középiskolai tanulmányait a szentesi főgimnáziumban végezte, ahol 1907-ben érettségizett.
Ezt követően a KSH ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatta 1908—1909-ben. 1909—1910 folyamán díjnokként, 1910 és 1918 között állandó díjnokként dolgozott. 1917-ben a BKMTE-n államtudományi doktorátust szerzett, amely alapján felvették a hivatal fogalmazói karába. 1918-ban miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki, majd 1919-ben fogalmazási szakvizsgát tett.

Kepenyes Mihály (1939-2016)

Kepenyes Mihály 1961-ben végzett matematika-fizika szakon a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 40 éven keresztül tanított a szajoli általános iskolában. Oktatott a Dolgozók Általános Iskolája esti tagozatán, valamint a Szajolba kihelyzett gimnázium és szakközépiskola 1-2. osztályában is vállalt órákat. 1966-ban az újtelepi iskola igazgatója lett. 1969-ben a két iskola egyesülése után 25 évig irányította az intézményt. Pályája kezdetén osztályfőnök is volt. Vezetett rádiós szakört, irányította a kis matematikusok baráti körét.

Kálvária kegytemplom (Törökszentmiklós)

A törökszentmiklósi Kálvária kápolna 1756 és 1761 között épült az Almásy család megbízásából. A várost újraalapító II. Almásy János (1691-1765) fiatalon elhunyt fia, III. Almásy János (1728-1761) emlékére építette a kápolnát, amely az akkor itt található temető közepén kapott helyet. A család 1819-ben még felújította a kápolnát, azonban a 19. század közepén a telket és a rajta álló szakrális épületet eladta a szajoli Fehér Lajosnak. Az új földbirtokos örökösei pedig tovább adták a területet Lelovitsnak, aki Fehér Sebestyénnek adta tovább.

Szabó Jenő

Szabó Jenő, vitéz
Szajol

Forrás:
Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.

Tartalomátvétel