Makay Imre (1822-1882) a tiszaföldvári születésű hadbíró hadnagy a 14. Lehel huszárezredben szolgált. 1849 elején főhadnaggyá, majd századossá léptették elő a bánsági hadtestnél. A szabadságharc után Pesten sorozóbizottság elé állították. A szolnoki honvédegylet tagja volt. Miután birtokait elveszítette a Szolnok és Csongrád megyei ármentesítő társulatnál vállalt hivatalt. Budapesten hunyt el.
A Basch család a 19. század második felében szerzett birtokokat a Cibakháza és Tiszaföldvár határában elterülő Nagyhátpusztán és Homokréten. A família majorsági központját Homokréten alakították ki. Itt építették fel az 1900-as évek elején a jószágigazgató kúriáját is. A földbirtokos család kúriája Nagyhátpusztán épült fel, melyet főként nyaranta használtak. Homokréten álltak a mintagazdaság uradalmi épületei, istállói, magtárai, pincéi és cselédházai. Dr.
1938-ban Kövér János, martfűi birtokos feszületet állíttatott az Úrjézus tiszteletére Tiszaföldvár és Martfű között, a vezsenyi komplejárónál. Az 1950-es évek elején a szobrot ledöntötték. Kovácsoltvas kerítése eltűnt. Egy homoki gazda, Kiss Ferenc elszállította a ledózerolt műemlék darabjait, és a homoki templom kertjében helyezte el. Az 1980-as évek közepén Tamási József atya új talapzattal újra felállította a feszületet Homokon. 2012-ben került vissza a kőkereszt Martfűre.
Az örmény származású gyergyószentmiklósi Kövér család 1853 körül lett birtokos Tiszaföldvár környékén. Hékpusztán1866-ban idősebb Kövér János és felesége, Prandau-Hilleprand Amália bárónő egy temetkezési sírkápolnát emeltetett a kastély mellett. Mivel Hékpusztán nem volt templom, az itt élő vallásos hívek részére az egyházi ünnepek megrendezésére a Kövér család kápolnáját használták az 1960-as évekig. Az 1950-es években a kastélyt elbontották. A sírkápolna, bár kifosztották, az épület fennmaradt.