Tiszasas

Horváth Istvánné Kiss Irén

1926-ban született Tiszasason. Alapfokú könyvtárosi és népművelői vizsga elvégzése után 1967-ben a helyi Községi Klubkönyvtérban kezdett el dolgozni. 1982-ben Szocialista Kulturáért kitüntetésben részesült.

Szélmalom (Tiszasas)

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal javaslatának eleget téve Tiszasas önkormányzataországos védelemre, műemléki felterjesztésre javasolta 2009-ben a település belterületén (Szőlőhegyi út 10.) található volt szélmalom megmaradt épületét.

Árvíz emlékmű (Tiszasas)

2000. évi tiszai árvíz idején került sor Tiszasasnál Közép-Európa legnagyobb buzgárjának megfékezésére. Egy évvel a nagy árvíz után, a Millenniumi ünnepségsorozat keretében egy emlékparkot hoztak létre, ahol 2001. április 27-én avatták fel a 2000-es árvíz emlékművét. A díszkút közepén a buzgárt megfékező monumentális védművet ábrázoló kompozíció látható.

Református templom (Tiszasas)

A község református temploma 1789-ben épült. A késő barokk stílusban emelt templomépület egyhajós, egyenes záródású. A homlokzat előtti galéria torony kettős lizénákkal tagolt. A hajó falai erős támpillérekkel tagoltak, az ablakok íves záródásúak.

2. világháborús emlékmű (Tiszasas)

A településen 1944. október 9-én hallgattak el a fegyverek. 1991-ben készült el a 2. világháborúban elesett hősök emlékére emelt emlékmű az áldozatok nevével.

Tiszasas

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

1848-as honvédemlékmű (Tiszasas)

A centenárium emlékére állította a község a zászlórúddal ellátott, festett díszítésű kőobeliszket.

Tiszasas

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Vesenyi

(martonosi)
Vármegyénk régi kihalt családja, 1384. évben László főasztalnok, 1460. évben egy másik László marsall Mátyás király udvarában. 1472. évben szerepelnek néhai Demeter fiai János és Péter, továbbá néhai László leányai Hedvig, Júlia és Fruzsina s tiltakoznak a váczi káptalan előtt abonyi, paladicsi, tószegi, vezsenyi, bekenyei, sasi, kürti, kerekegyházi stb. javaiknak Soldos András és Kinizsi Pál által való elfoglalása miatt.
(O. L. N. r. a. 481. : 9. DL. 17360.)
Midőn a család utolsó férfitagjai, András és János, a XVI. század közepén elhaltak, Hegyesbor, Szurdokpüspöki stb.

Varjú

Debreczen város és Sass község V. László kabai lakos nemességéről 1701-ben bizonyitványt adtak, melyet ő a következő évben mint dévaványai lakos hirdettetett ki.
(1701. év 94., 95. sz. 1702. év 804. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Steöszel

(rapini)
Az investigationalis iratok szerint II. Ferdinandtól nyert nemeslevelet, tehát minden bizonnyal azt az armalist kapta, melyet az emlitett uralkodó 1627. évben adományozott s 1628. évben Abaujmegye Garadnán hirdetett ki.
(Csoma J. Abaujm. nem. cs. 664.)
Megyénkben Kristóf tünt fel először a XVIII. század elején. Kiváló tehetségű és szorgalmú ember volt, csaknem három évtizeden át méltó alispánja a vármegyének. Lipót királytól adományt nyert Sas és Kürth birtokokra (1735. év 111. sz. 487. jkl.), 1740.

Tálas István (?-1916)

közs. főjegyző özvegye Eckert Frida. Férje * Tiszainoka. Működött Tiszasason, Tiszakürtön, Vezsenyben, Mesterszálláson és mint főjegyző Tiszasülyön. 1916-ban Tiszasülyön vadászfegyverrel orvul lelőtték. Az özvegy saját termelésű borait árusítja kicsinyben és nagyban. - Gyermekei: Katalin és Frida.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Tartalomátvétel