Újszász

Szociális Otthon - Zagyvaparti Idősek Otthona

A Zagyvaparti Idősek Otthona, a valamikori Szociális Otthon városunk jelentős intézménye, a műemlék Orczy-kastélyban található. (A kastély történetéről későbbiekben, külön írunk).

Ebben a "töredékben" az otthon megalapításáról, mindennapjairól szeretnénk írni a korabeli sajtó híradásait felhasználva.

 

Az 1950-es évek közepétől jelentek meg híradások a sajtóban  arról, hogy Újszászon szociális otthon kialakítását tervezik.

A Szolnok megyei Néplap 1955. jan. 8.-i számában: "…Ugyancsak Újszászon a volt Continentál-kastélyt mintegy 200 ezer forintos költséggel szociális otthonná alakítják át…"

Szintén a Néplapban 1956. jan 11-én: "…Újszászon a volt Orczy-kastélyt két és félmillió forintos költséggel szociális otthonná alakítják át, s úgy, hogy megőrzik az épület műemlék jellegét. Az új otthont, amelyben száz munkaképtelen öreget helyeznek majd el, 1957-ben adják át rendeltetésének…"

1958. október 2.-án: "…A jövő évi tervek megvalósítására 4 millió 600 ezer forintot fordítanak. Olyan létesítmények szerepelnek ebben, mint a 100 ágyas szociális otthon létesítése Újszászon 3 millió 16 ezer forint ráfordítással…"

1959. január 18.-án: "3 millió forint az újszászi szociálist otthon befejezésére Az újszászi szociális otthonba a korábbi években (már több százezer forintot beruháztak. Építésének befejezésére az idén 3 millió forintot biztosítottak. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy az év végére átadják a modern, 100 férőhelyes szociális otthont, biztonságos, kényelmes hajlékhoz, szerető gondoskodáshoz juttatva ezáltal a rászorulókat."

A Magyar Nemzet 1960. április 24.-i számából: "Az újszászi főúri kastélyból elhagyott magános öregek számára szociális otthon lesz. Elkészültét már nagyon-nagyon várják, de az múlt év végéről úgy kitolódott, hogy jó esetben júliusra fejeződik be. Pedig a Szolnok megyei Építőipari Vállalat január elseje óta mindennapi késésért 1800 forint kötbért fizet."

Egy szomorkás történet arról, mennyire várták az új intézmény megnyitását: "Amiről Mari néni lemondott" (Szolnok megyei Néplap 1960. augusztus 26.)

"Kastély a faluszélen" - A Szolnok megyei Néplap 1960. június 16.-i számában hosszabb cikk jelent meg.

1960. júniusának végén VÉGRE megnyílt a Szociális Otthon.

Elkezdtek beköltözni a lakók.

"Az Alföld legkorszerűbb szociális otthona" - Így nevezte két országos napilap is az újszászi otthont 1960. augusztus 4.-én megjelent lapszámaikban:

Magyar Nemzet: "Az Alföld legkorszerűbb szociális otthona a Szolnok melletti újszászi Continental-kastélyban nyílt meg a napokban. A főúri kastélyt 3 400 000 forintos költséggel alakították át."
Népszabadság: "Az újszászi Continental-kastélyban megnyílt az Alföld legkorszerűbb szociális otthona. Az egykori főúri kastélyt 3 400 000 forintos költséggel alakították át. A száz személyt befogadó szociális intézmény 94 lakója már beköltözött új, kényelmes otthonába."

Az ünnepélyes megnyitásra 1960. szeptember 20-án került sor.

Szolnok megyei Néplap. 1960. szeptember 6. :"— AZ ÚJSZÁSZI SZOCIÁLIS Otthon ünnepélyes megnyitása szeptember 20-án, délben 12 órakor lesz. A megnyitáson dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter is részt vesz."

Néhány cikk az Otthon életéről

"Gondoskodás az öregekről" (Szolnok megyei Néplap 1961. december 28.)

"Az ember, aki térden járt" (Esti Hírlap 1965. február 27.)

Szolnoki Járási Tanács újszászi szociális otthonának újonnan épített szárnyát egy éve adták át. — A modern épületben száz, munkában megöregedett ember talál békés, nyugodt otthont.

Tíz idős házaspár van az otthonban, részükre külön szobát biztosítottak.
Képünkön Lehóczki Mihály és felesége. 
(Szolnok megyei Néplap 1965. május 27.)

"Ötéves az újszászi Szociális Otthon" (Szolnok megyei Néplap 1965. július 6.)

Az otthon dolgozói kezdetektől gyűjtögették és albumba rendezték emlékeiket. Ezekből a legelsőt már meg is tekinthetik:

I. album

Az otthon életét, mindennapjait tükrözik azok a cikkek, olvasói levelek melyek különböző (országos) napilapokban jelentek meg.

Magyar Nemzet 1968. május 19: "Egyedülálló szociális intézkedést hozott a Szolnok megyei tanács; megszervezte a megye szociális otthonaiban lakó öregek és az állami gondozott gyerekek rendszeres üdültetését. A Balaton festői vidékén, Ábrahámhegyen emeletes épületet vásároltak. Az első turnusban az újszászi és a jászladányi szociális otthonok lakói vették birtokukba az üdülőt."

Képes Újság 1976. április 10.: "Szép volt  Kedves Képes Újság! Szociális otthonunk vezetősége a gondozókból és egyéb alkalmazottakból álló két szocialista brigáddal együtt kedves meglepetésben részesítette az otthon női lakóit. Március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmából Bajnai László igazgató ünnepi köszöntője után felcsendültek a régi kedves nóták és jó ebéddel, vidámsággal varázsolták feledhetetlen széppé számunkra e napot."

Ezeknek az éveknek a történéseit tükrözik az otthon albumai és a Kossuth Zsuzsanna brigád 1981-85 évi naplója is.

2. album

3. album

Brigádnapló

A 100. születésnap "Az újszászi szociális otthon egyik lakója, Homonnai Jánosné a minap lett százesztendős tudatja levelében Farkas Lajosné, fényképet is mellékelve soraihoz. Terike nénit ahogy környezetében nevezik az idős asszonyt ünnepi ebéd várta, s társain kívül felköszöntötték a szociális otthon patronálói is. 

 

További jó egészséget kívánunk mi is Homonnai Jánosnénak." (Népszabadság. 1988. október 20.)

Az alábbi cikkből megtudhatjuk a hosszú élet titkát

Még Ferenc József katonája volt: "Kovács Lajos, az újszászi városi szociális otthon lakója százkettedik évét tapossa. 1896. szeptember 5-én érkezett erre a világra. A világot akkor és most is Újszász jelentette számára. Szerinte gyorsan elrohant ez a százkét év. Foga alig akad, elmondása szerint talán ha három, amelyek már csak akkorák, jó ha másfélnek számítanak. Egy kis itókát reggelente le szokott húzni, az valahogy hozzátartozik a naphoz. Délelőtt legtöbbször alszik, kucsmával a fején. Délután elcsoszog a nővérekhez kicsit udvarolgatni, mert neki világéletében a szőke nők tetszettek. És ugye, a nővérkék között is akad szőke. Szerinte a szeretet, a jó kedély a hosszú élet titka. Meg az, hogy mindent és mindenkit túl kell élni." (Magyarország 1997. november 6)

A Magyar Hírlap 1981. december 13.-i számában "Menedék az élet alkonyán" c. hosszú cikk jelent meg az újszászi szociális otthonról.

A Munka Érdemrend aranyfokozatával kitüntetett Bajnai László igazgató neve szorosan összeforrt az otthonéval. Ott volt a kezdeteknél és az általa végzett szakmai munkát még külföldön is elismeréssel emlegették. Életútjáról a Népszabadság 1985. július 6.-i számában olvashattunk.

A szociális Otthon gyönyörű műemléképületén is kezdett újra meglátszani az idő vasfoga. A 2000-es évek elején minden cikk közös eleme a "felújításra vár" volt.

Új Néplap 2002. május 9.

Új Néplap 2004. augusztus 27

Új Néplap 2006. január 18

Új Néplap 2007. július 7

A 2002-2006 év emlékeit őrzi a 4. album.

Az otthon 2010-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból avatták fel Bajnai László igazgató emléktábláját és az intézmény felvette a Zagyva-parti Idősek Otthona nevet.

Új Néplap 2010. július 10.

Nagyeszű sündisznócska

 

Sündisznócska története folytatódik!

A mese szövege

Előadták: Dénes Mária, Nagy Jánosné (Marika), Nagy Jánosné (Anikó)

Közreműködött: Barta Krisztián (zenei alap)

Sündisznócska lovagol

 

A Szamóca Bábcsoport elsőként Móra Ferenc ismert és közkedvelt meséjét, a Sündisznócska lovagolt vitte színre. 

Mese szövege1

Mese szövege2

Előadta: Dénes Mária, Nagy Jánosné (Marika), Nagy Jánosné (Anikó)

Közreműködött: Barta Krisztián (zenei alap)

Bábcsoport

 

Bábozni jó!

A bábbal megszemélyesített mesemondás jó móka. Játszhatja szülő gyermekével, gyerekek egymás között ugyanolyan élvezettel. A szereplőket bármi megszemélyesítheti a „felöltöztetett” ceruzától a művészi gondossággal készített profi bábokig.

A játék öröméért szerveztünk 1993-ban bábszakkört a könyvtárban. Szakköröseinkkel hetente találkoztunk, készítettük a bábokat, a hátteret, tanultuk a szöveget, a bábok mozgatását a paraván mögött. Első bemutatónk Grimm Csipkerózsika c. meséjének feldolgozása volt, amit 1994. novemberében adtunk elő „fakanál” típusú bábokkal. Következő választásunk Szutyejev egyik karácsonyi meséje volt, melyet kesztyűbábokkal adtunk elő decemberben, majd Marék Veronika Brekkenő történeteiből választottunk egy mesét. Előadásainkkal más településekre, pl. Jánoshidára is eljutottunk.

A bábszakkör megszűnése után évekig csak őrizgettük bábjainkat és a többi felszerelést. Évek múlva, kulturális közfoglalkoztatottaink részvételével kezdtük újra, immár könyvtári foglalkozásainkba beépíteni bábjelenetek előadását, pl. Páskándi Gézától A tökök háborúját, vagy Télapó-meglepetésként A róka, mint Mikulás c. jelenetet.

Néhány éve, olvasóinkkal, látogatóinkkal való beszélgetések által inspirálva tettük fel a kérdést több frissen nyugdíjba ment pedagógusnak, óvodapedagógusnak, hogy lenne-e kedvük bábozni a gyerekeknek. Többen szívesen vállalták a részvétel és 2018. februárjában a gyerekek már láthatták is előadásukban a Nyulacska harangocskája c. mesét.

2018. novemberére új tagokkal megerősödve már Szamóca Bábcsoportként készültek új bemutatóra. Lelkes tagjai a mese kiválasztásától a zenei anyag összeállításán át a háttér és a szükséges új bábok elkészítéséig mindenben együtt munkálkodnak, ki-ki készsége szerint. Első közös bemutatkozásuk A sündisznócska lovagol c. mese hatalmas siker volt. Egyaránt élvezték az óvodások és a kisiskolások, de maguk a bábozók is.

 

A Bábcsoport "törzsgárdája": Dénes Mária, Eszes Zoltánné, Kecskés Lászlóné, Nagy Jánosné (Marika), Nagy Jánosné (Anikó).

Az egyes mesedarabok előadásáról az alább található oldalakon olvashatnak.

Tartalomátvétel