Angyal Dávid (1857-1940)

Angyal (Engel) Dávid akadémikus, történetíró, egyetemi tanár Kunszentmártonban született 1857. november 30-án.
A Budapesti Egyetemen szerzett tanári oklevelet. Az V., majd a VII. kerületi állami főgimnáziumban tanított. 1896-ban szerezte meg egyetemi magántanári képesítését. 1909-ben pedig nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.
A magyar történelmi és irodalomtörténeti kutatások egyik legkiválóbb művelője volt. Angolból és franciából számos tanulmányt fordított le. Művei: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése (kiadó, Bp., 1925); Berzsenyi Dániel (Bp., 1879); Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinándig (A Magyar nemzet története, VI. Bp., 1887); Késmárki Thököly Imre életrajza (Magyar-Történeti Életrajzok, V. 3., Bp., 1888-9; Erdély politikai érintkezése Angliával (Bp., 1920); Adalékok II. Rákóczi Ferenc bujdosása történetéhez (Bp., 1905); Gr. Széchenyi István történeti eszméi (Bp., 1907); Az ifjú Ferenc József (Bp., 1932); Történelmi tanulmányok (Bp., 1937); A német irodalom története; Bariere Bertrand.
Kisfaludy Társaság tagja volt. A Történelmi Társulat felterjesztésére a pécsi Történeti Intézet igazgatójává nevezték ki.
1943. december 18-án hunyt el Budapesten.

Forrás:
Károlyi Árpád: Angyal Dávid a történetíró. In: A bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 1937.
Kozocsa Sándor: Angyal Dávid irodalmi munkássága. In: A bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 1937.
A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.