Baradlai-Remillong Albert (1900-1939)

Baradlai-Remillong Albert 1900-ban született. A valamikor jómódú, de a nagyapa halála után nincstelenné vált budai polgárcsalád korán elárvult utolsó tagja, a húszas évek végén vetődött Szolnokra.
 
A megyeházi tisztviselő a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tagja volt, aki maga is szerzett verseket. Első verse 1920-ban jelent meg az Új Nemzedékben. Szolnokra kerüléséig a Nemzeti Újság munkatársa volt. Budapesti, szegedi, debreceni és szolnoki lapok közölték verseit. Első önálló kötete 1930-ban jelent meg „Egy a sok közül” címmel. Prózában is figyelemre méltók a lírai rajzok közé sorolható írásai is. Olykor egy-egy versét Révai Béla néven írta alá.
 
Verseit Szandai Szabó Sándor folyóirata közölte. Már e korai költemények is érzékeltetik gazdagon kibontakozó lírájának alaphangulatát: a borúlátást: az élettől semmi jót nem remélő, az embertársi szeretet után hiába vágyódó, a megváltó halál közelségét állandóan érző költő lelki beállítódását. Kötetté rendezett versei „Borulás” összefoglaló címmel 1935-ben a tápiószelei Pisch Márton nyomdájában láttak napvilágot. Nem kisebb szakmai elismerést hozott számára az új verseit tartalmazó „Őszi áradás” is.
 
1939-ban öngyilkos lett.
 
Forrás: 
Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000.