1941. január 1-én született Nyíradonyban. Szülei: Bellon Mihály és Gyarmati Anna. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom valamint néprajz szakon tanult (1959-1964). 1969-ben szerezte meg doktori címét. 1991-ben a néprajztudomány kandidátusa, 1994-ben pedig docense lett.

1964 és 1994 között a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója volt. 1994-től egészen haláláig a múzeum munkatársa maradt. Nevéhez fűződik a karcagi muzeális gyűjteménynek a Bagdy - Papp kúriába való költöztetése 1968-ban, a "Nagykunsági Krónika" című állandó kiállítás megszervezése, a névadó Györffy István etnográfus munkásságát bemutató állandó kiállítás megrendezése. Szerepe volt a nagykunsági tájház berendezésében is 1984-ben. A Jász - Nagykun - Szolnok megyei etnográfiai kutatások egyik szervezőjeként és szellemi irányítójaként meghatározó részt vállalt az 1970-es években a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz, valamint a Szolnok megye népművészete című kötet megvalósításában.

A szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének tanára volt. 1998-tól 2002-ben bekövetkezett haláláig a tanszék vezetője is volt.

Kutatási területe a paraszti mezőgazdasági termelés üzemszervezeti formáinak történeti alakulása, amely jellegzetesen nagykunsági kötődésű. A termelés és az életmód összefüggése. A parasztság tárgyi ellátottsága, innovációs törekvések, az ártéri gazdálkodás tradícionális formái.

Számos egyesületnek volt tagja és viselt tisztséget. 1970-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja (főtitkár, 1994-1997), 1999-től az MTA néprajzi titkára.

1977-ben Szolnok Megyéért díjjal tüntették ki, amelyet más helyi és szakmai elismerés követett:  Magyar Néprajzi Társaság "Érdemes tag"-ja (1978), Tájkutató Díj (1985), Móra Ferenc-díj (1992),  Nagykunságért-díj (1995). Karcag város vezetése 2000-ben a város díszpolgárává választotta.

Fontosabb művei: Karcag város gazdálkodása (1973.); Karcagi várostörténeti tanulmányok (1974.); Karcagi Krónika. Fejezetek a város legújabb kori történetéből (1976.); Nagykunság. Szolnok megye népművészete (1987.); Beklen (1996.); Tárgyalkotó népművészet (1998.); A magyar szürkemarha (2001.). A Tisza néprajza című munkája 2003-ban posztumusz jelent meg.

2002. szeptember 26-án hunyt el. Karcagon helyezték örök nyugalomra.

Forrás:

Szegedi egyetemi almanach. Szeged, 1996.