Bokros László 1928-ban született Monoron. Édesapja, Bokros Károly kádár mester sokgyerekes parasztcsaládból, édesanyja munkáscsaládból származott, nagyapja Rákospalotán a MÁV Istvántelki főmuhelyében volt asztalos. Édesanyja tehetséges volt. A monori moziban néma filmeknél hegedült, emellett szépen rajzolt és faragott is. Nagynénje Margit operaénekesnek készült. Nagybátyja, Boross Géza (1908-1971) festőművész. Tehát az első jelentős művészi élményt a családi környezet biztosította számára.

 

Szülei korán elváltak. Kolozsváron és Pécsett gyerekeskedett, ahol Martyn Ferenc (1899-1986) szobrászművésznél tanult, mellette elvégezte a püspöki tanítóképzőt.  Kezdetben esti, majd nappali tagozaton lett a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, ahol Domanovszky Endre lett a mestere, majd Hincz Gyula, Pór Bertalan és Szőnyi István tanítványa volt. A főiskolán 1956-ban szerzett diplomája után egy évvel később a Szolnoki Művésztelepen kapott műterem lakást és három évtiezen át alkotott itt. "Martyn munkái és a francia impreszszionisták, posztimpresszionisták befolyásoltak az alkotásban. Ezt a korszakot a Kertvendéglő c. munkám jelzi. Ezen a képen egy kis Szőnyi hatás is érezhető. Bár 3 évig a tanítványa voltam, soha nem volt rám akkora szuggesztióval, hogy hosszabb ideig a hatása alá kerülhettem volna. Majd, új utakat próbáltam, olyan utat, amely teljesen ellentétes Szőnyi alkotásaival. így jött létre egy konstruktív stílus, melyhez a szolnoki Tabán egymás hegyére épített viskóinak bonyolult szerkezete remek miliőt adott."- vallott erről a művész.

 

 

Felesége Bokros Júlia keramikus. Gyermekeik: Bokros Péter (1957-2017) és Bokros Veronika.

 

1989-ben az ellenzéki, avantgárd csoport, az Inconnu támogatása miatt el kellett hagyniuk Szolnokot.  A művészházasár Szigligeten telepedett le.

 

Bokros László Szigligeten hunyt el 2017. május 31-én.