III. Ferdinandtól 1654. év jan. 5-én Ch. András, neje Kecskés Piroska, fivére István nyertek nemeslevelet, mely 1657. évben lett kihirdetve s melynek czímere: Vörös pajzsban zöld alapon szügyében nyillal átszúrt ágaskodó fehér ló; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
1724. évben a nemesi investigatiokor János gyöngyösi lakos igazolta nemességét. 1780. évben több családtag kért bizonyságlevelet, de mivel itt csak az emlitett János szerepelt, ez pedig mag nélkül maradt, a vármegye gyanusnak találta a dolgot s az eredeti armalist tőlük elbobozta.
(1657. év 2. A. sz. 3. jkl. 1780. év 441. jkl.)
1802. évben István és János bogácsi, József és András arlói, másik József disznósdi, Albert egercsehii, Pál tarnaleleszi lakosok nemességvitató (productionalis) pert inditanak a vármegye ügyésze ellen s az alábbi genealogiát terjesztik be:
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.