Donáth Ferenc (1913-1986)

Donáth Ferenc 1913. szeptember 5-én született Jászárokszálláson. Elemi és középiskoláit Jászberényben végezte. 1930–1934 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott szerzett.
 
A Kommunista Párt tagja volt. 1936-ban részt vett a Debreceni Diétán és a Márciusi Front megalakításában is szerepet vállalt. Majd a Nemzeti Parasztpárt alapításánál is ott bábáskodott. A Szabad Szó című lap külpolitikai rovatvezetője volt 1939 és 1944 között. 1940-ben letartóztatták egy rövid időre, majd szabadlábra helyezése után is rendőri felügyelet alatt állt.
A 2. világháború alatt munkaszolgálatra hívták be két alkalommal. Tüdővérzése miatt leszerelték. 1942-től a háború végéig illegalitásban élt és politizált. 1944-ben szerepet vállalt a Kommunista Párt újjászervezésében.
 
A 1945 és 1951 között különböző politikai tisztségeket töltött be: az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese, az MKP Központi Vezetőségének tagja, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, az MKP Központi Vezetősége falusi osztályának vezetője, a Főtitkársági Iroda vezetője. 1951-ben letartóztatták és zárt tárgyaláson 15 évi börtönre ítélték. Három év múlva, 1954-ben rehabilitálták. 
 
A börtönből kikerülve a felajánlott politikai tisztséget visszautasította, csak 1956 tavaszán tért vissza. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézet Mezőgazdasági Osztályának vezetője, majd igazgatóhelyettesse lett. 1956-ban a felkelőkkel való tárgyalást szorgalmazta. Az október 30-án az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának tagja lett. November 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült, majd november 24-én a KGB Romániába deportálta. Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Egyéni kegyelemmel 1960-ben szabadult.
 
Ezután a Országos Mezőgazdasági Könyvtár, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott. 1976–1983 között az MTA Szövetkezetkutató Intézetnél tevékenykedett. 
 
A társadalom-politikai folyamatok természetének ismerete, érzékenysége következtében körülötte gyülekezett a késő kádár-korszal másként gondolkodó csoprtja. Az addig egymástól elszigetelt demokratikus ellenzék képviselői az ő kezdeményezésére találkoztak 1985 júniusában Monoron.
 
1986. július 15-én hunyt el. Három évvel később, 1989-ben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és Szilágyi József ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában mindannyiukat felmentette.
 
Forrás:
Tóth Pál Péter: A Jász Donáth = Redemptio (2017.02.) : 6-9.