Gömbös Gyula (1886-1936)

'''jákfai, vitéz''', altábornagy, miniszterelnök * 1886 Murga.

Régi vasmegyei nemesi család sarja. A pécsi honvéd-hadapródiskolát végezte 1905-ben. A 25. h. gy. e-ben szolgált Zágrábban, elvégezte a kat. torna és vívótanári s a felsőbb tiszti tanfolyamot, majd a bécsi hadiiskola hallgatója lett. Itt feltünést keltő előadást tartott az önálló magyar hadseregről. A háború kitörése után a XIII. hadtest vezérkarában és a Pflanzer-Baltin hadseregben szolgált. Harcolt a szerb- és orosz fronton, megsebesült, a honvédelmi minisztériumban is teljesített szolgálatot, majd Betegh, erdélyi kormánybiztos mellett működött. Az oláhok kiverése után a belügyi és honvédelmi minisztériumban, végül a pótlásügyi főnökségnél teljesített szolgálatot. Ekkor írta: "Die ungarische Armee" című tanulmányát, melyben az önálló magyar hadsereg szükségességét hangsúlyozta. 1918 júliusában, a forradalom megelőzése érdekében megírta "Was ist zu tun?" című tanulmányát. A forradalom kitörése után a honvédelmi minisztériumban, majd Balla Aladár akkori zágrábi követ mellett mint katonai attasé szolgált. U. ez év végén a honvédelmi minisztérium "Balkán"-csoportjának vezetője. Mikor a forradalmi elemek Bartha Albert hadügyminiszter lemondását követelték, a minisztérium erkélyéről bátor és erélyes beszédet intézett a tömeghez, ez volt első nyilvános szereplése. 1919 elején a MOVE - gr. Károlyi Mihályt támadó bátorhangú beszéde hatása alatt - elnökévé választotta. Böhm Vilmos hadügyminiszter a MOVE szervezése miatt áthelyezte, de ő nyugdíjaztatta magát és tovább dolgozott. Februárban Bécsbe szökött és gr. Bethlen Istvánnal megalapította a bécsi komitét. "Magyar Futár" címen ellenforradalmi ujságot adott ki. A kommün kitörése után előbb Belgrádba, majd Szegedre ment, ahol az ellenforradalom szervezésében tevékeny részt vett. Mindkét szegedi kormányban hadügyi államtitkár volt. Francia nyomásra júliusban Szegedről távoznia kellett. Bécs felé való útjában érte a kommunizmus bukásának híre. Bécsben, mint a szegedi kormány megbizottja, az azonnali bevonulást sürgette

A Peidl-kormány eltávolítása után sikerrel működött közre a Friedrich- és a szegedi kormány között való egyezség ügyében. Augusztusban mint vezérkari tiszt ismét tényleges szolgálatba lépett, folytatta a MOVE és más társadalmi szervezetek kiépítését. 1920 tavaszán Törökszentmiklós kisgazdapárti programmal egyhangulag képviselővé választotta. Mint az agrárgondolat erőteljes képviselője, az első nemzetgyűlésen fontos szerepet játszott, Károly király visszatérését főleg ő akadályozta meg. A második nemzetgyűlés választásait ő vezette, s egyik megalapítója volt az egységes pártnak. Mint a párt alelnöke, főleg szervezésre fordította munkásságát. 1923 augusztusában kilépett az egységes pártból és a hozzácsatlakozó pártonkívüliekkel megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő) pártot, határozott jobboldali, agrár- és szabadkirályválasztó programmal. 1926-ban az abádszalóki kerület fajvédő programmal egyhangulag újra megválasztotta, 1928-ban pártjával belépett az egységes pártba, és honvédelmi államtitkár lett, 1929-ben pedig honvédelmi miniszter. Ekkor a kormányzó szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki. Mint miniszter rendezte a tiszti fizetések, előlépések és egyéb fontos ügyek egész sorozatát. A Bethlen-kormány lemondása után résztvett a gr. Károlyi-kormány megalakításában, tárcáját itt is megtartotta.

1932 október 1-én az egész ország bizalmától kísérve, a kormányzó őt hívta meg a miniszterelnöki székbe. Munkaterve még politikai ellenfeleit is elhallgattatta és működésével nagy sikereket ért el úgy az ország bel- mint külpolitikai vonatkozásaiban. Megszilárdította és meleggé tette Magyarország viszonyát Olaszországgal és Ausztriával szemben, híveket szerzett az egész világon a revízió gondolatának és barátokat szerzett az addig magárahagyott országnak. Ismételten járt Mussolininál, Dolfussnál, Schuschnignál, de ellátogatott Német-, Lengyel- és Törökországba is.

Munkássága mindenütt elismerést kelt, sok száz falu és város választotta eddig díszpolgárának, így vármegyénk legtöbb városának és községének díszpolgára; szolgálatonkívüli altábornagy. Hazai és külföldi kitüntetései: I. osztályú magyar érdemkereszt, III osztályú katonai érdemkereszt hadiékítménnyel és a kardokkal, ezüst és bronz Signum Laudis a kardokkal, Károly csapatkereszt, háborús emlékérem, a pápai Pius rend nagykeresztje, az olasz Szent Lázár és Móric rend nagykeresztjei, az olasz koronarend nagykeresztje, a belga Lipót rend nagykeresztje, a bolgár Szent Sándor rend nagykeresztje, a sziámi fehér elefántrend I. osztálya, a lengyel fehérsas rend nagykeresztje, az osztrák nagy arany díszjelvény, a finn fehér rózsarend nagykeresztje, a porosz vaskereszt II. osztálya, a máltai lovagrend magisztrátusi nagykeresztje és a Johannita lovagrend nagykeresztje.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.