Kolláth Ferenc

A Szolnoki MÁV SE-ben 1929-ben került kapcsolatba a labdarúgással, az egyesület kölyök-csapatának tagjaként. Az első csapatuk abban az időben a Közép-magyarországi Alszövetség (KÖLASZ) bajnokságban szerepelt. Bátyja is itt játszott, de ő akkor már a felnőtt együttesben. Egy alkalommal 1930-ban az első csapat két játékosa — Raskó és
Draskóczi — bevonult katonai szolgálatra. Fóris Rudolf, a legidősebb játékos, aki az edzői posztot is betöltötte és így rá tartozott a csapat összeállítása. Kérdezgette, hogy ki játszon egyikük helyén. Többen szóltak amellett, hogy játszon a kis Kolláth. Az utolsó mérkőzés a KÖLASZ-bajnokságban november végén Vecsés ellen volt. Nyertek 6:1-re, az első 3 gólt ő szerezte, s ezzel a sikeres bemutatkozással bent is ragadt a csapatban. Ettől kezdve minden mérkőzésen szerepelt. Akkor 16 éves volt. Abban az időben még elég mostohák voltak a feltételek. A pálya már akkor is a Véső utcában volt, de a mai füves játéktér akkor még salakos volt. Az állóhely mögött, a jelenlegi salakos pálya helyén még mocsaras terület volt. Ha az ellenfél húzni akarta az időt, akkor a nádasba rúgta a labdát és ladikkal kellett megkeresni. Később már két labdájuk is volt, de olyan is történt, hogy mindkettőt kirúgták a nádasba. Mint visszaemlékszik, a labdarúgást megelő-
zően atletizált. Hármasugrásban például 14 méter körüli eredményt ért el, a magyar csúcs akkor 15,84 méter volt. 100 méteres síkfutásban 12.4 mp volt a legjobbja. Indult az ügyességi számokban is. Mégis a labdarúgásnál kötött ki. A KÖLASZ felnőtt válogatottjában 15, az ifjúsági válogatottban pedig ötször játszott.
Csapatuk 1936-ban bejutott a második profiligába, ahol bajnokok lettek és az NB I-be kerültek. Nem kevesebb mint 216 NB l-es mérkőzésen szerepelt. A címeres mezt ötször húzta magára a magyar válogatottban. A vasutas válogatottban 27 alkalommal szerepelt. Volt többször „B” válogatott is. Klubhűségét mi sem bizonyítja jobban mint, hogy egész sportpályafutása során csak egy egyesülete volt, a Szolnoki MÁV SE.
 
Forrás:

Krónika. Szolnok, [1985]