Obermayer Lajos

Obermayer Lajos az 1830-as években érkezett Szolnokra a Felvidékről. A születési évszáma bizonytalan, Tarnaörsön született 1809 és 1811 között. Először egy másik mesternél vállalt munkát, majd önállósodott. 1841-ben már önálló vállalkozóként kapta meg a szolnoki Serház fa csatornájának építését. Közreműködött 1843-ban a szolnoki fahíd javítási munkálataiban is, majd az 1844-es jégzajlás után ő építette újjá a megrongált hidat. Nevéhez kötődik a zagyvai Várhíd építése is. Emellett számos magánházat is épített a városban, valamint Szolnok első emeletes bérházát (mai Varga Katalin Gimnázium épülete). Emellett a Magyar Királyi Szálloda  (mai Damjanich János Múzeum) és a Sipos téri Iskola építése mellett a Fehér Ló Fogadó és más létesítményeket is bérelt a várostól. Az ő kezelésében volt a városi téglaégető, a szolnoki borkereskedelem és egy malom is. Kortársai "Szolnok második felépítőjének" nevezték.

Számos társadalmi tisztséget is viselt a városban. Helye volt a városi tanácsosok között. Azonban az 1870-es évek második felében valami megváltozott. Egyre több peres ügye lett. Elvesztette bérleményeit.

1879. január 2-án tragikusan vetett véget életének. Vezsenynlé találták meg a Tisza esett testét, amelyet a református temetőben temettek el. Néhány hónappal később fia, Obermayer Sándor alispáni engedéllyel Szolnokra hozta és itt helyezték örök nyugalomra.

Forrás:

Szathmáry István: Különös életútnak állít emléket pár ma is álló szolnoki épület = Új Néplap (2018.07.31.): 12.