Szathmáry György (1928-1990)

Szathmáry György költő 1928. július 10-én született Szolnokon. Szülővárosában végezte el a középiskolát. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Ekkor született versei miatt már összetűzésbe került a korabeli kommunista hatalommal. 1946-ban az ÁVÓ őrizetbe vette egy éjszakára. A Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-filozófia szakán kezdte meg felsőbb tanulmányait. Ám 1948-ban "összeesküvés" vádjával 7 hónapra internálták. Nem folytathatta az egyetemet, így dolgozni kényszerült.

Visszatért Szolnokra és szórakoztató zenészként kereste kenyerét. 1952-ben ismét letartóztatták. Egy koncepciós per vádlottjaként először 15, másodfokon 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Tatabányán, majd Vácott raboskodott. A börtönben a hasonlóan érző, gondolkodó társak között teljesedett ki igazán költészete. A váci börtönantológia-sorozat, a Füveskert mindegyik kötetében jelen van önálló verseivel és műfordításaival.

Szolnok

Szathmáry György (1928-1990)

Négy év börtön után, 1956 nyarán feltételesen szabadlábra helyezték. A Kádár-rezsimben nem találta meg a helyét. Nyugdíjazásáig szórakoztató zenészként dolgozott szerte az országban. Egészsége megromlott. Hátat fordított a költészetnek is. Hosszú betegség után 1990-ben halt meg. Szolnokon helyezték örök nyugalomra. 

A rendszerváltást követően, halála után rehabilitálták. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1992-ben megsemmisítette a koholt vádak alapján hozott ítéletet. 1995. október 23-án posztumusz Hazáért Érdemkeresztet, majd 1997. augusztus 30-án az 1945 és 1956 közötti időszakban tanúsított politikai helytállásáért, valamint a nemzeti ellenállásban való részvételéért „A Szabad Magyarországért Érdemkereszt A Nemzeti Szalagon” kitüntetést adományozták neki. 1996-ban az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány irodalomtörténeti emlékülést rendezett „Az 1956-os szabadságharc és a füveskertiek” címmel. Ekkor a Magyar Írószövetség választmánya a három elhunyt füveskertit: Béri Gézát, Gérecz Attilát és Szathmáry Györgyöt post mortem a Magyar Írószövetség tagjai közé iktatta.

Szolnok

(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótár)

1992-ben szülővárosa kopjafát állíttatott sírjánál. A Damjanich János Múzeum épületében dombormű és egykori lakásának utcájában pedig emléktábla őrzi emlékét.

Forrás:

Füveskert: Virágok – lányok – istenek. Szolnok, 1993.

Jenei Gyula: Egy szolnoki a Füveskertből = Jászkun Krónika 6. évf. (1998.04.20.) 92. sz. 5. p. Kárpáti Kamil: Relief egy fegyházról. Budapest, 1993.

Rékasy Ildikó: A szolnoki füveskerti. In: Szathmáry György: Sejtések könyvek. Szolnok, 1998.

Simon Cs. József: "Szolnokról a költőzárkába” = Új Néplap (1994. április 12.) 5. p.

Szathmáry István: A meghurcolt költő, aki meghalni tért haza városába : Szolnok múltjáról = Szolnoki Grátisz 14. évf. (2010. szeptember 2.) 33. sz. 2. p.

Tollas Tibor: Akik nem élhették meg verseik feltámadását = Nemzetőr (1994. március) 6. p.