Tanay Antal (1890-1961)

1890-ben született Rohoncon (Vas megye). Tanító, majd matematika-fizika szakos tanári oklevele megszerzése után Stubnyafürdőn kezd el dolgozni. Négy évi pedagógiai munkával a háta mögött 1919-ben kerül Jászberénybe. A tanítóképző intézeti tanára lett. 1961-ben bekövetkezett haláláig dolgozott a városban.

A korabeli élet adta nehézségekre gyakorlatközpontú, tapasztalatokon alapuló módszertani megoldásokat kínált A népiskola gyakorlati irányú működése, annak módjai és eszközei című művében. Népnevelõként határozott mûvelõdési programot dolgozott ki és valósított meg. A tanyai és falusi népmûvelés megreformálásával is sokat foglalatoskodott.

1961-ben hunyt el. A fővárosi Farkasréti temetõben búcsúztatták. Hamvait Stubnyafürdõre vitték. Három évtizeddel később azonban özvegye kérésére a Jászberényi Fõiskola arborétumában helyezték örök nyugalomra 1992-ben. Itt áll Tanay Antal és felesége sírját jelzõ kopjafa, ameyet minden évben megkoszorúzásnak a főiskola képviselői, a pedagógus tisztelői. Az arborétum 2015. október 13-tól Tanay Antal nevét viseli.

Forrás:

Császtvai István: Tanay Antal = Jászkunság (1961.03.): 89-90.

Magyar Ágnes: Korszerű oktatási módszereket mutattak be Jászberényben = Szent István Egyetem (2015.10.): 21.