Helyismereti wiki oldalak

Bádonyi

Sándornak fia: Márton gyöngyösi lakos, ki az 1754-5. évi összeírásban is szerepel, tanúvallomásokkal bizonyítja nemességét. (1753. év 251. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Gótsch Jószef (1850-1893)

Gótsch Jószef tanár (sz. 1850. máj. 23., Szentjános) tanulmányai végeztével négy évig tanított a jászberényi gimnáziumban 1876-ig. Ekkor a kecskeméti polg. l. iskolába került. Betegsége miatt korán nyugdíjba vonult. 1893. április 1-jén hunyt el.

Forrás:
Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, 1942.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1980-1981.

Eördögh Ilona (?-?)

Hegedűművésznő. Eördögh Oszkár (1857-1938) főorvos lánya. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Tanára Mambrinyi Gyula volt. Számos esetben vendégszerepelt szólistaként Budapesten (Városi Színház), Jászberényben, Szolnokon, Kecskeméten, Nyíregyházán, Balassagyarmaton, stb. Zenepedagógiával foglalkozott. 1938-tól az 1940-es évek végén végrehajtott államosításig ő volt a jászberényi Eördögh-kúria tulajdonosa.

Forrás:
A Magyar Muzsika Könyve. Budapest, 1936.

Katkós emléktábla (Szolnok)(1993)

1987-ben indult el a szolnoki Ecseki úti Általános Iskola és Gimnáziumban (ma Széchenyi István Gimnázium) a katonai középiskolai képzés. A katonai kollágium után "katkós"-nak hívott osztályok közül az utolsó évfolyam 1993-ban fejezte be tanulmányait az intézményben. Ekkor állítottak emléktáblát az iskola földszinti aulájában. A dombormű Szabó Imrefia Béla szobrászművész alkotása. Az emléktáblán Széchenyi István gondolta olvasható:"Hibáink sokak, de erényeink többek".

Szolnok

(Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Pecze

1701. évben Farkas nemességi bizonyitványt nyer.
(1701. év 744. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Mészáros (1674)

Megyebeli czímeres nemes család. M. György, neje Becse Anna, fiai és fivére Pál I. Lipót királytól 1674. évi júl. 26-án a nemességgel a következő czímert nyerték: Vörös pajzsban kettős zöld halom felett teljes párducz jobbjában kardot, baljában levágott törökfőt tart; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1677. évben, armalis-másolata a vármegyei levéltárban.
(1677. év 135., 227. jkl. 1764. év 8. et. A. sz.)
Az 1724. évi investigatió idején András gyöngyösi, 1764. évben György fia András tiszaszőllősi lakos.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Majoros Miklós

Majoros Miklós, vitéz
Szolnok

Forrás:
Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.

Római katolikus templom (Fegyvernek)

Az 1850-es években készült terv a fegyverneki római katolikus templomhoz, amely 1863-ban készült el. 1864-ben szentelték fel Szent Vendel tiszteletére. A plébániát Bartakovics érsek alapította és Gerster Károly pesti építésszel építette meg a templomot Feszl Frigyes és Kauser Lipót közreműködésével.

Fegyvernek

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Forrás:

Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Gróf Géza

ny. máv lakatos * 1867. Dénesfa Lakatosipart tanult, dolgozott Pápán, Sopronban, Bpesten a Schlick-gyárban s a káposztásmegyeri vízműveknél. 1893-ban került a Máv szolgálatába, az Északi főműhelyben csoportvezető volt; 1924-ben vonult nyugalomba. Felesége: Pittner Viktória.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Sajó Sándor (1868-1933)

Sajó (Heringer) Sándor 1868. november 13-án született Ipolyságon. Szülei: Heringer János szabómester és Rossnagel TerézIskolás éveit Ipolyságon kezdte. A Selmecbányai Evangélikus Lyceumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar-latin szakon. 1890 őszén önkéntesként bevonult a budapesti Károly laktanyába. Egy év múlva hadnagyként a 68. számú gyalogezredtől a császári és királyi 26. gyalogezredbe rendelték.

Bár tanári diplomáját 1895-ben szerezte meg, ám 1891-től a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában, majd 1893-tól az újverbászi gimnáziumban tanított. 1897 és 1903 között a jászberényi főgimnázium rendes tanára volt. 1904-ben a fővárosi III. kerületi állami főgimnáziumba helyezték.

14 év után, 1918-ban a budapesti Szent Lászó Gimnázium igazgatójává nevezték ki. A kommün alatt ideiglenesen megfosztották vezetői székétől. 1921-től 1930-ig tankerületi főigazgató címet viselte.

1898-ban Jászberényben jelent meg Fiatal szívvel című második verses kötete, amely országos visszhangot váltott ki. Az 1920-as évek népszerű szerzője volt. Számos értekezése jelent meg a jászberényi főgimnázium értesítőjében. Az MTA levelező tagja.

1902-ben Jászberény város képviselőtestületének megbízott tagja lett. 1903 tavaszától a helyi Nőegylet titkári teendőit is ellátta.

1933. február 1-jén hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás:

Emlékezés régi jászberényi tanárokra = Redemptio (2018.08.): 2-8.