Helyismereti wiki oldalak

Makláry Zoltán

1891-ben született Szatmár megyében. Középiskoláit Késmárkon és Szatmárnémetiben, majd utána elvégezte a budapesti kereskedelmi tskolai tanárképzőt 1912-ben. Mint egyéves önkéntes vonult be a 9. honvéd gyalogezredhez, ahol elvégezte a tiszti iskolát, utána mint hadapródjelölt szerelt le. A világháború kitörésekor azonnal bevonult ; az orosz harcszintéren még az év november havában súlyosan megsebesült. Később a Szerb harctérre került, itt lett 1915-ben hadnagy. 1917 nyarán már az olasz fronton küzdött ezredével és előléptették főhadnaggyá, itt sebesült meg másodszor. Kitüntetései: III. oszt. katonai érdemkereszt, II. oszt. ezüst vitézségi érem, két Signum Laudis, a II. oszt. német vaskereszt, Károly csapatkereszt és két sávos sebesülési érem. Leszerelés után Gyömrőre került mint a monori Kerületi Takarékpénztár fiók főnöke, majd 1913-ban a Nemzeti Hitelintézet Központjában vállalt állást.
 
makláry zoltán
 
1926 májusában küldte ki az intézete a szolnoki fiókjához igazgatói minőségben és azóta teljesít itt szolgálatot.

Forrás:

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.

Telkessy Valéria (1870-?)

Jászberényben született 1870-ben. A felső leányiskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán nyert rajztanári képesítést, ahol a növendékkiállításon két ízben aranyéremmel tüntették ki. Növendéke volt Székely Bertalannak, Lotz Károlynak és Deák-Ébnernek. Diplomája megszerzése után a Műcsarnok tárlatán kezdett szerepelni, ahol különösen portréival és figurális képeivel tűnt ki. 1896-ban a Nemzeti Szalonban megnyerte a Képzőművésznők első díját. Díjakat nyert még Bécsben s kiállított Parisban és Londonban is. Művészete erősen impresszionista. Tagja volt a Képzőművésznők Egyesületének.

Forrás:
Magyar Asszonyok Lexikona. Budapest, 1931.
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka. Jászberény, 2002.
A magyar legújabb kor lexikona. Budapest, 1930.

Soldos

(runyai)
másk. Zsoldos
A Hervay családdal közös eredetű eme régi gömöri családból levéltárunkban elsőnek azon ifj. runyai Soldos István van emlitve, a ki Gombos Györgygyel és Trombitás Istvánnal együtt a férfiágra s ennek kihalása esetén a női ágra is a nádortól 1662. évben adományt nyert Püly, Peczer, Ságh, Nagy-Szelind zarándmegyei, Galla békésmegyei birtokokra.
(1662. év 2. sz.)
1667. évben ugyancsak nádori adományozás folytán beiktatja az egri káptalan S. Istvánt és Miklóst s Makay Györgyöt Tisza-Szőllősön és Igaron 7-7 jobbágytelekbe és Tiszaörs felébe, melyeket nevezettek Balika Mátyás magvaszakadtával nyertek.
(Egri kápt. Pr. Q. pag. 320.)
1755. évben Poroszlón élt Mihályról csak annyit tudunk, hogy János fia volt.
(1755. év 71. sz. 14. jkl.)
Az 1782. évben Császon lakott András és ürményi Nagy Mária gyermekei voltak Eszter, Imre, Júlia, András, Károly, Mária, Pál.
(1819. év pp. 29. sz. 1771. év pp. 947. sz. 1782. év pp. 2264. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Holokauszt emléktábla (Kisújszállás)

Kisújszállás és környéke zsidó közösségeinek ártatlanul elhurcolt és legyilkolt tagjainak állították az 1964-ben eladott, majd lebontott zsinagóga helyén épült áruház falán 2009-ben. Az egykori zsinagóga előcsarnokából megmentett két márványtábla, mely az épület létrehozásában közreműködők neveit őrzi, valamint a Városháza pincéjéből előkerült 1. világháborús izraelita emlékmű tábláját is újraavatták ebben az évben a zsidó temetőben kialakított új emlékhelyen. Az emlékhely Oláh László műköves mester munkája.

Szabó Áron

dr. ügyvéd * 1888. Deáki. Az egyetemet Bpesten végezte. A bpesti tvszéken volt joggyak. és eln. titkár, a közp. jb.-tól vonult nyugatomba. Ügyvéd volt Bpesten, 1922 óta helyben működik. 1933 óta várm. tb. főügyész. A Lev. egy. és NEP elnöke, a helyi tkpt felügy. biz. tagja, iparbiztos és presbiter. - Felesége: Haber Mária.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Ágfay Antal (1956-2005)

Ágfay Antal 1956. május 5-én született Hidvégardó településen. 1981-ben szentelték pappá. Több Jász-Nagykun-Szolnok megyei település (Törökszentmiklós, 1982; Tiszaörs, 1985; Tiszafüred, 1992) plébániáján szolgált. 1999-ben belépett a kapucinus rendbe, majd 2000-ben az egri egyházmegyébe lépett át. 2005 őszén bekövetkezett haláláig Dorogháza plébánosa volt.

Forrás:

Magyar Katolikus Lexikon, XVI. pótkötet. Budapest, 2013.

A szócikk elkészítésében Lajkó Brigitta működött közre Iskolai Közösségi Szolgálat keretében.

Veres Henrietta Katalin (1981-2021)

Veres Henrietta Katalin 1981. február 24-én született Karcagon. A helyi Kováts Mihály Általános Iskolában kezdte, majd a Gábor Áron Gimnáziumban érettségizett. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát.

Pedagógiai asszisztensként, napközis nevelőként kezdte pályafutását a Kiskulcsosi Általános Iskolában, majd a az iskola közösségének meghatározó alakja lett. A diákönkormányzat vezetőjeként tartalmas szabadidős tevékenységekbe vonta be az iskola szereplőin kívül a városi szervezeteket, óvodákat. Fontosnak tartotta a jó együttműködést, a közösségépítést, az összefogást, egymás segítését, az iskolai hagyományok erősítését, a kultúra iránti érdeklődést. Éveken keresztül kísérte táborokba és erdei iskolákba tanítványait. A tanulókat más oldalukról is megismerve, bátrabban fordultak hozzá tanácsért, segítségért az iskolai időszak alatt is.

Ő szervezett először városi meseillusztrációs rajzversenyt, melyre nagyon büszke volt. Ezzel sikerült még jobb kapcsolatot ápolni a város más intézményeivel. Bemutató órákat tartott az elsős tanulókkal a város óvodáiból érkező óvónőknek, akik érdeklődve figyelték kis óvodásaikat, hogy mennyit fejlődtek az iskolás hónapok alatt. Iskolanyitogató programok szervezésében, megvalósításában és lebonyolításában is részt vett, ahol foglalkozásokat és bemutató órákat tartott nagycsoportos óvodások részére. Ezáltal ismerkedhettek meg a szülők, a gyermekek az iskolával, a leendő elsős tanító nénikkel. Az intézményünk képviseletében bekapcsolódhatott egy nemzetközi bábkészítő verseny szervezésébe, melynek célja az európai integráció erősítése, a testvérvárosaink gyermekeinek bevonása, a bábok készítése közbeni készségek, képességek fejlesztése volt.

Kreativitása megmutatkozott a báli dekorációk kitalálása, elkészítése alkalmával. Az iskolai rendezvényekről, osztály
programokról, verseny eredményekről rendszeresen írt cikkeket az iskola honlapjára és a város helyi lapjába.
Nagy hangsúlyt fektetett munkája során a felzárkóztatásra, hogy elősegítse diákjai továbbhaladását. Különös figyelmet fordított a tehetséggondozásra. Tanítványaival számos iskolai, városi, megyei mesemondó-, helyesíró-, szép olvasó- és rajzversenyen értek el szép eredményeket.
Munkájában mindig törekedett a megújulásra, így folyamatosan képezte magát.

2021. november 4-én hunyt el.

Forrás:

In memoriam Veres Henrietta Katalin. Karcagi hírmondó (2021.11.12.)

 

Müller, Leopold Carl (1834-1892)

Leopold Carl Müller bécsi festőművész Pettenkofen után az első, aki felkereste Szolnokot. 1853-ban, 1860-ban, 1861-ben, majd 1870-ben látogatott a városba és itt alkotott.

Leopold Carl Müller

(L. C. Müller: Szolnok, 1861)

Leopold Carl Müller

(L. C. Müller: Szolnoki motívum)

Forrás:

Kaposvári Gyula: Leopod Carl Müller festőművész szolnoki látogatásai. Vasárnap (1991.10.20.): 24.

Pákász-emlékmű (Szolnok)

Nagy Kristóf kecskeméti szobrászművész és Kalmár Sándor fafaragó népművész készítették el a hajdani Tisza menti pákászok faemlékművét. A körülbelül 4 méter magas ágasszerű fán az eredeti pákászcsónak mását helyezték el jelképezvén a Tisza mentén levő emberek vízhez kötődő életét. Az alkotást a Milléren, a vízügyi múzeum szomszédságában állították fel 1981 nyarán.
Az alkotás az Országos Természetvédelmi Hivatal engedélyével Tiszasülyön kivágott tölgyfából készült, amelyet egy vízitúra alatt munkált meg a kért művész. 1981. július 17. és augusztus 6. között múzemui néprajzosok, alkotó- művészek, ornitológusok, hidrológusok és biológusok álló expedíció evezett le a Tiszán Kiskörétől a 402-es kilométerkőtőla 308- as folvamkilométerig. Összesen 100 kilométert tettek meg 20 nap alatt. 
 
Forrás:

Pákász emlékmű a Milléren. Szolnok megyei Néplap (1981. augusztus 15.): 8.

Kálmán József

nyug. máv főkalauz * 1867. Szolnok. 1890-ben lépett a Máv szolgálatába, 1919-ben vonul nyugalomba. A Máv s. tiszti és altiszti kör, a Máv nyugdíjasok otthonának tagja. - Felesége: Rácz Mária, gyermekei: Mária (Solti Lajosné), József (vitéz; p. ü. tisztviselő), István (leventeoktató), Imre, Erzsébet, Anna és Ilona.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.