Ács Gergely, fia István, fivére Mihály, ennek neje Timár Anna, leánya Anna, másik fivére Gergely, ennek neje Gomba Anna 1699. évi febr. 27-én czímeres nemeslevelet nyernek, melyet a vármegye ugyanazon évben kihirdet. 1724. évben Mátyás gyöngyösi lakos. (1699. év 326. jkl.)
Czímere a Siebmacher czímerkönyvéből ismeretes.
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
fűszer- és vegyeskeresk. * 1893. Nagykörü. 1910-1914-ig máv pályafenntartási gyak. volt. Üzletét 1922-ben alapította. 13 hold földjén gazdálkodik. - A 68. gy. e. kötelékében harcolt a szerb és orosz fronton, megsebesült, orosz fogságba esett. I. és II. o. ez., bronz vit. érem, K. cs. k., háb. emlékérem tulajd. - Felesége: Varga Eszter, gyermekei: Gyöngyike Anna és Kázmér Vendel.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
hentes m. * 1896. Jászberény. 1915-ben szabadult fel, segéd volt Bpesten, 1921 óta önálló. - A 29. h. gy. e. kötelékében harcolt az orosz és albán fronton, kétszer megsebesült. - Felesége: Tuza Márta, gyermekei: István és Márta.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
A szobrot 2001-ben avatták fel. A bronzportré alkotója Simon Ferenc szobrászművész.
(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár)
Forrás:
Simon Ferenc. Kilencven év. Szolnok, 2012.
Dajka Ambrus ügyvéd, Hajdúszoboszló főügyésze, Hadú vármegye tb. főügyésze, 1883. december 7-én született Nagyrábén. Középiskoláit Kisújszálláson végezte. Debreceni és kolozsvári egyetemi évei után telepedett le Hajdúszoboszlón.
Forrás:
A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.
hentes m. * 1887. Törökszentmiklós. Szolnokon szabadult fel, itt volt segéd, 1932 óta önálló. - A világháború alatt a vasút és távíró ezredben az orosz-lengyel fronton szolgált. - Felesége: Pozderka Erzsébet, gyermekei: Margit (Fábián Pálné) és Magda (Malackov Károlyné).
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
2016 tavaszán 60 facsemetét ültetett el a Jászsági Menedzser Klub Egyesület a jászberényi Zagyvaparti sétányon. a A húsz éves jubileumát ünneplő szervezet 2016 őszén emléktáblát, melyet múlt héten avatott a telepítést támogató tagság és a munkálatokat segítő további szervezetek tiszteletére.
Forrás:
B[anka] Cs[aba]: Emléktáblát avattak a sétányon = Új Néplap (2016.08.23.): 4.
Ócsai Kitti: Emléktábláv avattak a jászsági menedzserek [elektronikus dok.]. (Letöltés ideje: 2016.09.02.)
Túrkevén született 1817. május 18-án. A debreceni református kollégiumban tanult 1832-37-ben. Ez idő alatt mintegy 70 zenedarabot (kuruc dalokat, Bihari-féle táncdallamokat) jegyzett le, melyeket a híres prímás, Boka Károly előadásában hallott. Tanulmányai befejezése után Kisújszálláson élt, majd hazaköltözött Túrkevére. A szabadságharcban, 1849 áprilisától a 7. huszárezredben hadnagyként, utóbb főhadnagyként szolgált. Az 1850-es évektől Túrkevén ügyvédi gyakorlatot folytatott. Emellett 1861-től a Zenészeti Lapok munkatársa volt. Elsőként foglalkozott a Rákóczi-induló eredetének vizsgálatával, kutatásainak eredményeit 1862-63-ban a Zenészeti Lapokban közölte. Lekottázta többek között a Nagykunsági lakodalmas táncot (1861) és az Utolsó Jászkun Verbunkost (1871). Debreceni diákoskodása idején összeállított kéziratos gyűjteménye fontos forrása lett Káldy Gyula 1890-es években megjelentetett, régi magyar dallamokat közreadó kiadványainak.
Túrkevén hunyt el 1880. július 15-én, s a Vénkerti temetőben nyugszik.
Forrás:
Új Magyar Életrajzi Lexikon. 3. kötet. Budapest, 2002.
Talpalló Piroska: Túrkeve lexikona. Túrkeve, 2000.
mű- és kereskedelmi kertész * 1874. Orosháza. Édesatyja mellett tanult, segéd volt Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Darmstadtban, Frankfurtban, Drezdában, Leipzigban, Luxemburgban, Genfben, Párisban, Versaillesben, 1920 óta önálló. Üzlete egyike a legnagyobbaknak és legszebbeknek a vármegyében. 1900-ban a párisi kiállításon elismerő oklevelet nyert. A Kereszténypárt alapító és örökös tagja, volt városi képv. test. tag. - Felesége: Garics Etelka.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Szolnok városa 1948-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 30. évfordulója alkalmából emléktáblát helyezett el az abonyi Vigyázó-kastély épületének falán. A márványtábla az 1920. április 28-án a szolnoki fogházból a kastélyba hurcolt és kivégzett raboknak állított emléket.
(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)
A rendszerváltást követően a Vigyázó-kastély épülete leromlott. Az emléktáblát eltávolították.