Helyismereti wiki oldalak

Szikszai József (1930-1993)

Szikszai József 1930. augusztus 28-án született Jászapátiban. Szülei: Szikszai Miklós és Vicze Mária gazdálkodók voltak. A középiskolát Jászapátiban végezte el. 1953-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Egyetemi évei alatt teljesítette katonai szolgálatát is.1977-ben szerzett doktori címet.

1953-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanársegédje lett Szolnokon. Amikor az egyetem 1955-ben Budapestre került, Szikszai Miháylt a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba helyezték át. 1964-ben a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Technikumba szerződött. 1972-ben pedig a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára lett, majd 1986-ban újból a jászberényi gimnázium tanári karát erősítette.

Tagja volt a Pedagógusok Szakszervezetének, a Bolyai Társulat Borsodi Csoportjának. 1977-ben oktatási, tudományos tevékenységéért Beke Manó-díjban részesült. 1985-ben Kiváló Dolgozó Kitüntetést kapott.

1957-ben vette feleségül Halmai Anna. Egy gyermekük született: Nóra (1958).

1993 nyarán hunyt el. Jászberényben helyezték örk nyugalomra. 

Forrás:

Csörgő Terézia: A matematikatanár, Szikszai József. In: Jászsági évkönyv. Jászberény, 2018.

Konkoly Béla (1919-1986)

Jászboldogháza önállóvá válásának egyik fő kezdeményezője, az első képviselő-testületben törvénybíró, a Termelési Bizottság elnöke. 1948-ban kulákká nyilvánították, többször megbüntették, meghurcolták, de nem adta fel. A közért, a közösségért dolgozott.

Konkoly Béla Jászboldogháza

(Boldogházi Hírek felvétele)

1959-1986 időszakában a Jászboldogházi Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke. Vezetése alatt a tsz elnyerte a Földművelésügyi Minisztérium örökös vándordíját, melyet a legjobb eredményt elért állattenyésztő szövetkezet kapott. Tagja volt a Magyar Agrártudományi Egyesület Országos Elnökségének, beválasztották a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába. Munkáját több kormány- és miniszteri kitüntetéssel ismerték el. Hat esetben kapott miniszteri kitüntetést, egy esetben a Munka érdemérem tulajdonosa lett, majd a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A Magyar Agrártudományi Egyesület aranykoszorús jelvényével rendelkezett. Társadalmi tevékenységét is többször elismerték. Jászboldogházáért kifejtett tevékenységét 1983-ban Jászboldogházáért emlékplakettel jutalmazták.

Forrás:

Mindenszenteki megemlékezés = Boldogházi Hírek (2016.12.): 14-15.

Kiss Kálmán (1896-?)

vitéz, okl. gazda * 1896. Jászberény. A Gazd. akadémiát 1922-ben végezte Keszthelyen. Öröklött 58 hold szőlőn és 61 hold szántóföldön gazdálkodik. Boraival több érmet és oklevelet nyert. - A 29. h. gy. e. kötelékében harcolt az orosz és román fronton, megsebesült, s mint tart. alhdgy szerelt le. II. o. ez. vit. érem, K. cs. k., seb. és háb. eml. érem tulajd. 1929-ben avatták vitézzé. Közs. képv. test. tag. Polg. kaszinó, Kath. kör, IV.-V. ker. olvasókör, PLE tagja, a "Lehel" tornakör elnöke. - Felesége: Thuróczy Ilona.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.

Huszár (1650)

Eredeti armalisát, melyet III. Ferdinand 1650. évi jun. 17-én adományozott Huszár Lászlónak, gyermekeinek és utódainak s melyet 1651. évben Ungmegye hirdetett ki, Adamecz Mihály uradalmi ügyész 1804. évben a megyei levéltárban helyezte el.
Ezen családról egyébként semmi adatunk sincsen.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos vitéz balkezét csipőjére teszi s jobbjában 3 arany buzakalászt tart; sisakdisz: fehér galamb csőrében zöld olajággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
(1804. év 848. sz. 919. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Laczkó (1659)

Czímeres nemeslevelet I. Lipóttól 1659. évben nyertek L. Ambrus és György testvérek, továbbá Ambrus fiai Péter, István és János, György fia András, végre Németh Márton, György és András.
Kihirdette Hontmegye.
Az ugyanott 1754. évben igazolt Jánosnak József nevű fiától és Obetra Borbálától való unokái, József és István, Uj Kécskéről Csépa községbe tették át lakásukat s fiaikkal, nevezetesen József József nevü fiával, István pedig Gábor, Ferencz és Károly nevű fiaival együtt Pestmegye bizonyitványa alapján 1831. évben kihirdettették nemesi voltukat.
(1831. év 191. sz. 314. jkl.)
Az armalis a pestmegyei levéltárban van.
(Kőszeghi: Nem. cs. Pestm. 204.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Lovász Gábor (1934-2012)

Lovász Gábor 1934-ben született Kunhegyesen. Itt járt elemi iskolába, majd Mátészalkán érettségizett. Az ELTÉN szerzett diplomát 1957-ben. A kunhegyesi Dózsa Iskolában kezdte tanári pályáját. Alapító tagja volt az újonnan létrejött helyi gimnázium tantestületének. Egy évtized után igazgatóként tért vissza a Dózsa Iskolába, majd a Kossuth Iskola vezetője lett, majd Tiszasülyön látott el közigazgatási feladatokat. Később a szolnoki Honvéd Kollégiumba került. Innen ment nyugdíjba 1991-ben.
Nyugdíjas kollégaként a szolnoki Humán Intézet Magángimnáziumban dolgozott.
2012-ben hunyt el. Földi maradványait szülőhelyén helyezték örök nyugalomra.

Forrás:
Juhász Lászlóné: Lovas Gábor. In: Kunhegyesi nagykun kalendárium 2013. Kunhegyes, 2013. pp. 185-187.

Dinamit téri emlékmű (Jászberény)

1887. július 4-én a jászberényi honvéd lovas utászhadosztály robbantási gyakorlatán egy égő cigaretta okozott katasztrófát, amely a gyakorlathoz előkészített dinamit közé esett. A felrobbant dinamit 13 embert ölt meg. A robbanás helyén 1894 nyarán emeltek emlékművet a jászberényi tisztikar és legénysége bajtársaik emlékére. Az obeliszk lábazatán körben olvasható a balesetben elhunyt katonák neve.

Jászberény

Képeslap

Jászberény

(Kósa Károy felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

1998-ban tereprendezésre került sor. Felújították a nyolc helyszíni halottat jelképező kőgömböket. A Berényép Kft. munkatársai kivitelezték az emlékmű áthelyezését a 32-es út mellett a laktanya közelében.

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Kiss Erika: Méltó helyre került az emlékmű. Jászkun Krónika (1998.03.27.): 5.

Sáros András: Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái. Jászberény, 1971.

Mlinkó

Igen kiterjedt család, mely, ugylátszik, a borsodmegyei Szihalomról költözött megyénkbe s Egerben, Mezőtárkányban, legnagyobb részben pedig Besenyőteleken telepedett meg.
A nemeslevelet Lipót királytól 1698. évi szept. 5-én nyerték M. Mátyás, fia Mátyás, fivérei János és Mihály, ezen János fia Márton és ezen Mihály fia Mihály.
Kihirdette Borsodmegye.
A család egyes tagjai 1772., 1805. és 1826. években nyertek nemességükről bizonyságlevelet.
(1766. év 10. sz. 233. jkl. 1770. év 130. sz. 517. jkl. 1772. sz. 214. A. sz. 517. jkl. 1804. év 836. sz. 896. jkl. 1805. év 973. sz. 1825. év 766., 1176., 1177. sz. 728., 1092., 1714., 2090. jkl. 1826. év 922. sz. 944. jkl.)
A család hevesmegyei ága Jánostól és Mihálytól ekképen származik le:

http://vfek.vfmk.hu/00000108/182.htm

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Tegezesné Hajdú Margit

Tegezesné Hajdú Margit 1905. június 4-én Kispesten. Mint á[llami] tanár működött 1930 és 1931 között a túrkevei iskolában.

Forrás:
Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, 1942.

Lévai Antal

gazdálkodó * 1906. Szolnok. Atyja mellett gazdálkodott, annak halála után 1932 óta öccsével, Jánossal együtt vezetik a családi birtokot. - Felesége: Czinege Erzsébet, leánya: Anna.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.