Helyismereti wiki oldalak

Transzfiguráció (Szolnok)

Simon Ferenc (1912-2015) szobrászművész alkotása a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola épületében található.

Forrás:

Simon Ferenc. Kilencven év. Szolnok, 2012.

Poroszlay

A kassai felsőmagyarországi muzeum egy eredeti újitott czímeres nemeslevelet őriz, melyet II. Rudolftól 1581. évben Poroszlói Pál és Mihály nyertek s melyet Pest- és Hevesmegyék hirdettek ki. Az egri káptalan levéltárában pedig (L. jk. 197. sz.) a Poroszlay családnak adományozott 1659. évi armalisa található.
Hogy e két család közül melyikhez tartozott az 1699. évben Bocson birtokos Lőrincz, meg nem állapitható.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Botyánszky János (1894-1976)

Botyánszky János 1934 és 1976 között szolgálta a mezőtúri evangélikus közösséget.

1944. június 16-án, amikor a zsidókat a helyi gettóból a vasútállomásra hajtották, megszólaltatta az evangélikus templom harangját, így kísérve el az elhurcoltakat szomorú útjukon, akiket a haláltáborokba vittek. A háború után, átmenetileg, nemcsak az evangélikus, hanem a református és a zsidó közösségnek is szolgált.

Botyánszky János emlékét többféle módon is őrzi a város. 2012-ben emlékjelet állítotak a tiszteletére. 2014-ben díjat alapítottak az Emberség napja alkalmából a hősies harangozás napjának évfordulóján.

Forrás:

Sz[ilvási] Zs[uzsa]: Botyánszky Jánosra emlékeztek = Új Néplap (201806.26.): 4.

Trianoni emlékmű (Jászfelsőszentgyörgy)

2010. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából állítottak emlékművet Jászfelsőszentgyörgy lakosai. Toásó Tibor kőszobrász alkotásának központi eleme a történelmi Magyarországot ábrázoló márványtábla. A tábla felett a község és a Jász Kerületek címere kaptak helyet.

Jászfelsőszentgyörgy

(Vona-Gődér Krisztina felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár)

2020. június 4-én a békediktátum aláírásának centenáriuma alkalmából kettős keresztet helyeztek el az emlékkő tetején.

Jászfelsőszentgyörgy

(Pásztor Éva felvétele - Jászfelsőszentgyörgyi Községi Könyvtár)

Makra Sándor (1915-1992)

Makra Sándor 1915-ben született Túrkevén. Tanulmányait a szegedi polgári iskolai tanárképzőn és a budapesti Református Teológiai Akadémián végezte. 1965-ben doktorált a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen. Népmesekutatással és babonák vizsgálatával foglalkozott.

1992 decemberében hunyt el. Budapesten temették el.

Forrás:

In memoriam = Jászkunság (1993. április): 47.

Ivády

(ivádi)
Nevét a hevesmegyei Ivád községtől vette, hol régi időktől fogva mai napig birtokos.
Két tagja, Zsigmond és János, 1456. évben a Dormánházi családnak adományozott birtokok beiktatásánál már mint királyi ember (homo regius) szerepel s igy a család eredete, nemessége a korábbi időkbe is visszanyulik.
Igaz ugyan, hogy a II. Ferdinand által 1635. évi márcz. 22-én adományozott s Hevesmegyében ugyanazon évben kihirdetett czímeres nemeslevél szerint Ivagy György, neje Kofa Dorottya, fia Tamás, leánya Anna, testvérei János és Gergely e conditione ignobili, vagyis parasztsorból emeltetnek nemesi rangra, eme kitételnek azonban semmi jelentősége nincsen, hiszen majdnem minden armalisban előfordul. (1635. év 3. sz.) A család régebbi nemessége mellett szól azon körülmény, hogy Ivády Imre 1617. évben Ivádról, mint ősi birtokról végrendelkezik; továbbá az is, hogy Wesselényi Ferencz nádor Ivagy puszát 1655. évben mint olyat adományozza Ivágy Gergelynek és Tamásnak, mely "az ő elődeiké volt már ősidőktől, de okmányaik a háborús időkben elvesztek."
(1754. év 223. jkl.)
Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak Gergely, László, Dávid és János pétervásári lakosok.
Az ivádi előnevet egy 1748. évi oklevélben találjuk először, azóta állandóan használta a család.
(1763 év pp. 735. sz. 1790. év 555. sz. 1793. év 718. A. sz. 1794. év 571. sz. 1776. év pp. 2057. sz.)
Az 1635. évben adományozott czímer a levéltárban levő (1635. év 3. sz.) armalis-másolat alapján: Kék pajzsban zöld alapon kiterjesztett szárnyú felér galamb; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Ivád birtokosai ma is csaknem kizárólag Ivády-akból állanak s igy könnyen érthető, hogy róluk teljes genealogiát adni lehetetlenség.
Az alábbi táblázaton tehát csupán a kiválóbb, a közéletben szereplő családtagokat tüntetjük fel:

http://vfek.vfmk.hu/00000108/126.htm


Az élőnemzedék pontos származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben (II. r. I. 294.) találhatjuk fel.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Bocskay István

hölgyfodrász * 1909. Bpest. 1926-ban szabadult fel, segéd volt Bpesten, Abbáziában, Velencében, Fiuméban. Üzlete fővárosi színvonalú. Az Ipartestület, a Keresk. egy. tagja. - Felesége: Köles Regina.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Dobray János (?-1931)

cipész m. özvegye, György Eszter. Férje 1893-tól volt önálló mester és cipőszaktanf. vezető, 1922-ben átvette a Hangya karcagi II. sz. fiókjának vezetését, megh. 1931-ben, azóta özvegye vezeti az árudát. - Gyermekei: Eszter, Zsuzsanna, Katalin és István.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Wass Albert-emlékmű (Martfű)

Wass Albert (1908-1988) erdélyi író munkássága előtt tisztelegve állítottak emlékkövet a martfűi református templom előtti parkban. 2006-ban. Az emléktáblán Wass Albert Üzenet haza című költeményéből való idézet olvasható: "...de a kő marad".

Martfű

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Tóth János (1893-?)

hentes- és mészáros m. 1893. Jászberény. 1910-ben szabadult fel, segéd volt Bpesten, Szolnokon, Kisterenyén, Pápán és Bécsben, 1921 óta önálló. - A 10. tüz. e. kötelékében harcolt az orosz és olasz fronton, itt fogságba esett. K. cs. k., szolg. érdemkereszt tulajd. Az Ipartest., Kath. legényegylet tagja. - Felesége: Dakó Irma.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.