A BoldogBT Egyesület kezdeményezésére Jászbolodgháza község megalakulásának 70. évfordulója alkalmából avatták emléktáblát a községháza falábn.

Forrás:

Besenyi Vendel: Emléktábla a községháza falán = Boldogházi Hírek (2016.09.): 7.

(széki)
Vármegyénk ezen tekintélyes birtokos családjának emlékét Széky Mihályig (Michael de Zeek) tudjuk felvinni, a ki 1445-ben mint hevesi szolgabiró müködött közre annál a beiktatásnál, melyet a budai káptalan Visontán és Karácsondon nánai Kompolt János javára teljesitett.
(O. L. D. L. 24534.)
Egyik utódát pedig, Mártont, II. Ulászló király Zwch (Szúcs) birtok határjárását illetőleg kiadott oklevelében királyi emberként nevezi meg.
(Haz. okmt. 443. l.)
A XVI. század első felében egyáltalán nem találunk emlitést a családról, annál több adatunk van a század második felétől kezdődőleg.
Ezek felsorolásában - ha a kútfőt külön nem idézzük - a Széky Péter tiszaigari birtokos tulajdonában levő családi levelesláda okleveleire hivatkozunk.
1551. évben Farkas György, Erdélyi Tamás, Székely György és néhai Széky Lukács özvegye gencsi Bodor Anna a leleszi káptalan előtt egyezséget kötnek néhai Széky Balázs és Máté és gencsi Székely György gencsi birtokát illetőleg. Bodor Anna bizonyára lemondott erről a birtokról, mert ezentúl nincs többé a Székyek kezén.
(Leleszi konv. Pr. 7. Fol. 134.)
1554. évben György szolgabiró. A család vagyonosodásának alapját a néhány év mulva feltünt Péter vetette meg, a ki 1558-ban a leleszi káptalan előtt 2000 frtért megszerezte Viczmándy Ferencz és társai Heves-, Nógrád-, Békés-, Csongrád-, Csanád-, Pilis- és Zarándmegyékben levő birtokait s ezekbe, majd 1562. évben Recsky Györgygyel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert.
(Turul 1905. év 129. l.)
Felesége Bekény Zsófia (utóbb Fügedy Jánosné) volt, gyermekei pedig Péter és Margit, kire férje, Viczmándy Kristóf, 1617-ben átiratta zemplénmegyei birtokait.
Kortársai - bizonyára testvérei - voltak neki a táblázaton feltüntetett leányokon kivül Pál, a ki vele együtt az egri nemesek 1578. évi lajstromában is előfordul és az oklevelekben idősebbnek nevezett Gáspár, a ki a család ma már kihalt abaujmegyei ágát alapitotta.
(Hevesm. tört. II. 352., 354. l. Csoma J. Abaujm. nem. cs. 532.)
Gáspár, a kit Kőmüvesnek is neveztek, 1597-ben nejével Czeke Zsófiával együtt megszerezte Bor Sára czekeházi birtokát (Jászói konv. 1597. N. 189.) s neje jussán Gibárton is földesúr lett.
Második neje 1615-ben Bihari Katalin. Gyermekeit a táblázat mutatja.
Közülök Gáspár 1609-ben borsodi assessor, 1. nejének, Varsády Borbálának (+ 1612. előtt) hangácsi birtokán lakott, de midőn ettől származott egyetlen gyermeke, Ferencz, 1627-ben meghalt, Becz Gáspár és társai megintették őt, hogy a hangácsi birtokról hurczolkodjék el.
(Borsodm. lev. Sp. XI. fasc. 111. fr. 112.)
Gáspár másik fia Mihály Nagy Pederen lakott. Ez a birtok Bory Mihályné és Réghy Kataliné volt, kik 1626-ban megengedték, hogy Magda nevű leányuk férjével ott lakhassék. Az emlitett Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső Szolnokmegye alispáni székében ült.
(Hevesm. tört. II. 274. O. L. N. r. a. 1033 : 16.)
Ő szerezte meg Szék, Csehi falukat és Kürth pusztát, melyeket Radeczius egri püspök és helytartó 1586-ban kürthi Kürthy Balázs magvaszakadtával adományozott neki, de a mely birtokok közül Szék, mint a család nevéből következtetni lehet, régebben bizonyára a Székyeké volt. Hogy nagy vagyongyűjtő volt, bizonyitja azon körülmény, hogy 1600. év körül bekövetkezett halála után az adományos javakon kivül Bátor, Keresztúr, Tiszaszőllős, lgar, Ders, Ludas, Tarnaméra, Nyék, Szilesztye, Lökösháza maradt utódaira, nevezetesen Derzsy Ilonától való Ferencz fiára s Sára (Ujfalussy Istvánné) és Borbála (Miletics Györgyné) leányaira.
Borbálának Egerben is volt háza, melyet 1581-ben visszakövetelt Rédei Páltól. Özvegye Derzsy Ilona, az egri káptatan előtt 1601. évben végrendelkezett s összes birtokokat - Ferencz és Borbála mellőzésével - Sára leányának hagyományozta.
(Egri kápt. A. jk. 251. B. jk. 66.)
Ezen feltűnő intézkedésnek, mely a család nevét fenntartó egyetlen fiút az akkori jogszabályok ellenére az örökségből kizárni akarta, két rúgója volt: az egyik az a befolyás, melyet Ujfalussy István anyósára gyakorolt, a másik pedig Ferencz egyénisége, a ki tékozló életmódjával valóban rászolgált anyja haragjára. Ujfalussy István azonban nem tudott érvényt szerezni anyósa végrendeletének, mert az apai jusstól a fiúörököst még sem lehetett elütni. Ezeket tehát Ferencz birtokba vette, de aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogositotta, kölcsönökkel terhelte. Igy már 1601. évben az egri káptalan előtt zálogba adta Széket Bay Ferencznek, ennek neje Surány Katalin pedig néhai Széky Péter gyermekeinek, Péternek és Margitnak engedte át (Egri kápt. B. jk. 122.); 1604-ben feleségével Bor Zsófiával az alsó keresztúri részjavakat átvallotta Gecsey Jánosnak (Jászói konv. Pr. N. 486.); 1616-ban Sára nővérével együtt Szőllőst, Igart, Derset zálogositotta el az egri kápt. előtt Kállay Vinczének (Egri kápt. C. jk. 431., 442., 503.); 1625-ben ugyanezeket 1000 frtért Szoboszló városnak (Egri kápt. D. jk. 491. E. jk. 88.); 1626. és 1628. években már a ludasi, tarcsai, mérai birtokokra került a sor; 1631-ben ismételten Széket és Csehit adta zálogba Kádas Mihálynak és Baghy Ilonának, a szárazbői pusztát Igó Balázsnak; végre 1640. évben újólag Igart, Szőllőst, Derset 1000 frt ellenében Balku Pálnak. Pedig ugyancsak jól kellett volna gazdálkodnia, mert Bor Zsófiától 6 gyermeke volt. Pénzműveleteibe eleintén elsőszülött fiát, Pált is belevonta, de később már ez is megsokalta ezt a dolgot s egyre-másra tiltakozott saját és testvérei nevében a zálogügyletek ellen.
Ferencz fiai közül Péter Szendrő várának kapitánya érdekel bennünket közelebbről, mert ettől származik le a megyénkben ma is élő nemzedék.
A többieknek, úgylátszik, nem voltak utódaik.
Ezen Péter igyekezett helyrehozni apja hibáit azzal, hogy egyrészt visszaváltogatta ősi javait, másrészt újakat is szerzett. 1643-ban Sziny Jánosné Viczmándy Erzsébettől zálogba vette ennek lőrinczfalvi és bánrévei jussát, 1659-ben pedig Recsky Istvántól a telekszállási pusztát (1796. év pp. 2487. A. sz.), majd még ezen évben Homokszállásra és Félegyházára, 1661-ben pedig több csanádmegyei birtokra nádori adományt nyert, melyekbe őt a jászói konvent be is iktatta. Homokszállást és Félegyházát azonban csakhamar átvallotta Semsey Györgynek. Ő adta át a Majzik családnak Tarcsát, melyet az a mai napig bir.
(Jászói konv. F. jk. 2., 45.)
Midőn 1662. év táján meghalt, Dapsy Máriától való György, János és Katalin (Szirmay Györgyné), Tercsi Zsuzsannától való Péter és Judit nevű gyermekei a következő birtokokon osztoztak: Szendrő, Gerse, Szallona, Nemes Bikk, Bánréve, Pogony, Lőrinczfalva, Kengyelfalva, Kétegyház, Jenő, Fokorú, Kerekegyház, Szentgyörgy, Martfű, Ács, Komlós, Pitvaros, Kis- és Nagypoó.
(Borsodm. lev. Sp. III. 1662. f. 1. fr. 11.)
A lőrinczfalvi részt a következő évben György, Katalin és János zálogba adták Tar Gáspár napragyi lakosnak, 1666-ban pedig mérai és ludasi részüket 1000 aranyért örökáron eladták Dorogffy Istvánnak és nejének Mocsáry Annának.
(Jászói konv. DD. fasc. 1. N. 13.)
A testvérek közül György volt az, aki tovább terjesztette a családot. Róla azt jegyezhetjük fel, hogy 1676-ban poói birtokát zálogba, illetve bérbe adta Mezőtúr városnak, mely bérlet 1813. évig tartott s midőn a puszta újból visszakerült a család használatába, akkor már a Pappszász család is, mint a Székyeknek Némethy Katalin (Széky Katalin leánya) révén leányági leszármazottja, részbirtokos volt benne.
György Sebeő Erzsébettel kötött házasságot s bizonyára általa jutott az őrösi pusztához, melyet azonban 1697-ben özvegye, mint Gáspár, György, Katalin és Judit nevű gyermekeinek gyámja, Úsz Ferenczre és Mocsáry Katalinra ruházott át.
(Jászói konv. U. fasc. 1° N. 8.)

Ez utóbbi György nőül vévén Lenkey Annát neje jogán birtokos lett Napragyon, Csernelyen, Ózdon s Szendrőről Napragyra tette át lakását.
Az ő nevéhez fűződik Igar és Szék 3/4 részének és egész Szárazbőnek visszaszerzése. Ezeket ugyanis fegyverjog (jus armorum) czimén elvesztette a család s az új szerzeményi bizottság határozata alapján III. Károly 1734-ben itélte vissza Széky Györgynek és Pappszász Györgynek.
Bár Lenkey Annától 5 fiúgyermeke volt, csupán Zsigmondnak négyesi Szepessy Máriával való házasságából származott fiutód.
Ezentúl - mint a hiteles adatok alapján készült családfa mutatja - 3 nemzedéken át csupán egy-egy fiúgyermekben élt a család.
A család ősi czímerét teljes bizonyossággal meghatározni nem tudjuk. A XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő czímert tüntetik föl:
Vörösben a pajzs jobboldalán levő jobbharánt kék gerenda felé fordult kardos oroszlán; sisakdisz: kinövő oroszlán karddal.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

H. István a Gillányi, Mészáros, Szakállos, Varga, Vass családokkal együtt 1702. évben Kolonits érsektől uj adományt nyer Ákos és Gyárfás pusztákra.
(1702. év 84. sz.)
1845. évben József gyöngyösoroszii gazdatiszt Barsmegye bizonyitványával igazolja nemes voltát.
(1845. év 605. sz. 872 jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Fegyvernek-Szapárfalu egyik legrégibb műemléke a 4. számú főút mellett álló Nepomuki Szent János-szobor, amelyet 1775-ben állítottak a "vízenjárók" védőszentjének tiszteletére. A szobortalapzat barokkos tagolású és díszítésű, háromszög alaprajzú, melyen dús redőzetű ruhában Mária látható a kisded Jézussal. A szoborcsoport feletti építmény szintén háromszög alaprajzú. A téglafal teteje zsindelyfedésű sátortető. A csehsüveg boltozatot kosáríves hevederek hordozzák.

1945 után a műemlék alatt lévő föld a helyi termelőszövetkezethez került. A rendszerváltást követő földosztás során a földterülettel együtt a szobor is magántulajdon lett. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal felvette a kapcsolatot a tulajdonossal. Azonban sem a kisajátításnak, sem pedig a műemlék karbantartására vonatkozó kötelezettségnek nem sikerült érvény szerezni.

Forrás:

Ráday Mihály: Szobrok, keresztek, kálváriák. In: Új városvédőbeszédek. Budapest, 2001 pp. 750-753.

Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Tapasztó: Nepomuki Szent János esete a kárpótlással. Jászkun Krónika (1996.08.14.): 1, 3.