Károlyi-Kékessy-kúria (Tiszafüred)

Borovszky Magyarország vármegyéi és városai című munkájának adatai alapján a kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A gróf Károlyi családot 1854-ben még nem említették tiszafüredi birtokosként A tiszafüredi temetőben viszont egy köznemesi Károlyi családnak valóban van sírköve. Lehetséges, hogy a két család keveredett össze a Borovszky Samu által szerkesztett műben. A helyi hagyomány szerint a gróf Károlyiak abból a célból emeltették az épületet, hogy amikor kiterjedt Szatmár vármegyei birtokaikra utaztak, éjszakai szállás céljára szolgáljon. A hagyománynak egy másik változata szerint a kúria eredetileg vadászháznak épült. 1892-ben Kékessy Dezső tiszafüredi főszolgabíró   vásárolta meg, aki a régi tiszafüredi birtokoscsaládból származó bilkei Lipcsey Szerénát vette feleségül. 1909-ben a kúria mintegy 400 kötetes könyvtárral és értékes bútorokkal rendelkezett és a família levéltárát szintén itt őrizték. Az épület körül a Kékessyek telepítették a parkot, amelyet az 1883-ban elkészült III. katonai felmérés már feltüntetett a melléképületekkel együtt. A Kékessy család gazdasága a két világháború között főként szőlő- és gyümölcstermesztésre épült, a famíliának mintegy 40 katasztrális holdnyi területen voltak ültetvényei. A gazdaság legismertebb ágazata Kékessy György európai hírű nemesfűz-termelése volt. 1952-ben a kúriát államosították, majd termelőszövetkezeti kezelésbe adták, amely irodákat helyezett el benne. Az épületet ekkor jelentősen átalakították. A kúria a rendszerváltozás után, 1992-ben vétel útján visszakerült a Kékessy család tulajdonába, amely a leromlott állagú épületet teljesen helyreállította. A felújítási munkák első fázisa 1992-ben zajlott, majd 1998-ban kibővítették az épületet, ekkor mindkét oldalhomlokzatához rövid, kéttengelyes bővítményt csatoltak. A tetőtér beépítése szintén ekkor készült el. A család régi bútorai közül több visszakerült a kúriába. Napjainkban egy pipagyűjtemény is található az épületben, amelyben többek között a széki Teleki grófok pipáit, valamint Kiss Pál honvéd tábornoknak a saját kezűleg faragott pipáját őrzik. A kúria mintegy 2 hektár területű parkja eredeti rajzok és fényképek alapján helyreállításra és újratelepítésre került, egy régi magyar fajtákból összeállított gyümölcsöskertet is létesítettek benne. A szőlőbirtok eredeti gazdasági épületei ma már nincsenek meg, a parádés istálló és a kocsiszín szintén lebontásra kerültek az államosítás után. A kúria melletti kertészház szintén elpusztult, azt a II. világháború idején bombatalálat érte.

Szabadon álló, földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület. Egyenes záródású, szalagkeretes ablakai felett egyenes szemöldökpárkányok, alattuk könyöklőpárkányok láthatók. Főhomlokzata 3+2+(1+A+1)+2+3 nyílásritmusú, enyhén előrelépő középrizalitjának középrészén 4 toszkán jellegű oszlop által tartott, falsíkba simuló tornác húzódik. A rizalit felett 6 posztamenssel tagolt új oromzatot alakítottak ki a helyreállítás során, amelynek kialakítása nagyrészt megegyezik az eredeti oromzat kiképzésével. A bal oldali oldalhomlokzat 1+A+1 osztású, előtte új, fából ácsolt terasz áll. A jobb oldali oldalhomlokzat 2+A+2 tengelyes, itt is újonnan készül faterasz húzódik. A hátsó homlokzat 3+3+A+3+3 nyílásritmusú (a bővítés előtt 1+3+A+3+1 tengelyes volt), középen itt is rizalit lép ki a fal síkjából, amely előtt 4 (2-2) oszlopon nyugvó, timpanonos portikusz áll, a timpanon tükrében nagyméretű lunettás világítóablak nyílik. A portikusz alatt egyenes záródású ajtó látható. A kúria tetőzetén új ablakokat alakítottak ki, ezek a főhomlokzat felett 2+1+2+1+2, a hátsó homlokzat felett 2+2+2+2 osztásúak. Belseje kéttraktusos elrendezésű, a síkmennyezetes helyiségek stukkódíszei nem eredetiek. Az épület alatt boltozatos pince húzódik.

Forrás:

Mizsei Zsuzsa - Hanga Valéria: Húvét Kékessyéknél. Jászkun Krónika (1994.04.06.): 9.

D. Szabó Miklós: Másodszor is megvetet a saját házát. Új Néplap (2004.10.07.): 13.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, 6-7. kötet Budapest, 2005.

UMFT