Rövid ideig katonáskodott. 1918-ban Szolnokra helyezték, mint kir. tanfelügyelő. A román megszállás és a kommün alatti magatartásáért a kormánytól elismerést kapott. A Levente intézmények, a Keresztény Párt, a "Szolnok és Vidéke" hetilap és a Hangya szöv. egyik alapítója volt. Irodalmi munkássága mellett népdalaival is ismerté tette nevét.
A Várm. ált. tanítói egy., a Vasúti tisztv. kaszinó dísztagja, a Mezőtúri gyermekgondozó egy. díszelnöke, az iskolánkívüli népm. bizottság, a Várm. ifj. vöröskereszt, a Mansz ü. v. elnöke, a Vöröskereszt helyi megbizottja, a Gárdonyi Géza irod. társ., a Verseghy Ferenc kör, az Orsz. tanfelügyelő egy. vál. tagja, városi képv. test., vm. thb. tag.
1937-től Miskolcon a tankerületi főigazgató népoktatási helyettese lett. A háború alatt önként jelentkező hadi önkéntes volt. A Vöröskereszt ezüst érdem érmének, valamint több elismerő és kitüntető oklevél tulajdonosa. A miskolci tankerület ifjúsági Vöröskereszt csoportjainak kerületi elnöke és vöröskeresztes megbízottja volt.
1943-ban vonult nyugdíjba.
Felesége: ''csetneki Gyürky Ilona'', leánya: Ildikó.
Forrás:
Három vármegye tanítósága tüntető szeretettel búcsúzott el a nyugalomba vonuló Bíhary István tanügyi főtanácsostól. Magyar Élet (1943.07.01)
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.
A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.