Avi-Saul Mordeháj

1898. május 17-én született Szolnokon a Kápolna utcában. Mandel Saul szatócs és Fischer Eszter háztartásbeli gyermekét Mandel Izidor néven anyakönyvezték. A talmudiskolát Sárospatakon végezte, majd a budapesti Országos Izraelita Tanítóképzőben szerzett oklevelet. A tanácshatalom megdöntése után elmenekült Magyarországról. 1921-ben Palesztinában telepedett le, s a jeruzsálemi héber egyetemen folytatta tanulmányait. (Névváltozatai: Mendel Mordechaj; Avi-Shaul, Mordechay; Avi-Shaul, Mordechai; Avi-Shaul, Mordechaj.)
Már tizenéves korában írt héber nyelvű verseket. Palesztinában magyar költőket fordított. „Arany Jánost, Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát és Radnóti Miklóst nála tömörebben, pontosabban, átértőbben, színesebben senki nem ültette át héberre. Ez egyben vallomás is származásáról, szülőföldjéről, anyanyelvéről.” — írta róla Scheiber Sándor. Sorra jelentek meg saját írásai is, melyekből az Aranytó című próza-, és A türelmetlenség dalai című verseskötet magyar nyelven is nyomdafestéket látott az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Tevékenységével kiérdemelte a Csernihovszki-díjat (hazája legnagyobb irodalmi díja Thomas Mann-fordításaiért, 1957), az ACUM-díjat (1966), a Nordau-díjat (1967), a PEN-emlékérmet (a magyar Pen Klubtól irodalmunk népszerűsítéséért, 1970) és a Magyar Népköztársaság Zászló-rendjét (1978).
Röviddel 90. születésnapja előtt, Tel-Avivban érte a halál.
 
Forrás:
Feuerstein Emil: Egy marék virág. Tel-Aviv, 1986-1993. p. 160-163.
Karig Sára – Scheiber Sándor: Mordeháj Ávi-Saul nyolcvanéves. = Nagyvilág, 1978/8. p. 1235-1236.
Kósa Károly: Nevezetes szolnokiak: Avi-Saul Mordeháj. = Panel, VII/7. 2004. szeptember, p. 8.
Világirodalmi Lexikon. Budapest, 1970.
UMFT