Tiszaszentimre

Csoma Kálmán (1925-2016)

Csoma Kálmán 1925. január 27-én született Tiszaszentimrén. 1939-ben került Szolnokra. Többféle besoztásban dolgozott a város és Szolnok megye közigazgatásában. 1967-ben lett Szolnok első embere. 1973-ig látta el tanácselnöki feladatait.

Református templom (Tiszaszentimre)

A tiszaszentimrei református templom 1772-1773. között épült.
Külső felújítására az 1970-es évek végén került sor, majd a Vidéki örökség megújítására irányuló pályázat keretében megvalósult a helyi védelem alatt álló templom külső felújítása 2011-2012. között.

A parókia felújítása közben az egyik régi ajtó kibontásakor az ajtófélfa mélyedésében találtak egy időkapszulát. A fém doboz négy különböző időben kelt levelet tartalmazott. Egy 1784-es keltezésűt, amely és a parókia építésének engedélyéről szólt Tóth Ferenc lelkész idejéből.

Kitelepítettek emléktáblája (Tiszaszentimre)

Tiszaszentimre közelében az egykori 9-es tanyára 169 családot telepítettek ki az 1950-es évek elején. Az Erzsébet majorban álló kegyszobor fülkájánek oldalán 2002-ben állított emléktáblát a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete (HKTEE).

Szent Imre-szobor (Tiszaszentimre)

2007-ben ünnepeltük Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulóját. Még 2006 őszén Dr. Szili Katalin és Lezsák Sándor, az Országgyűlés akkori elnöke és alelnöke, kezdeményezésére Millenniumi Emlékbizottság alakult, amelynek tagjai az Árpád-házi herceg nevét viselő települések polgármesterei, képviselői és más közéleti személyek voltak. Tiszaszentimrén, a millennium alkalmából, 2007. június 3-án ünnepi istentiszteletet követően leplezték le és szentelték fel Szent Imre mellszobrát. A szobor Lantos Györgyi szobrászművész alkotása.

2. világháborús emlékmű (Tiszaszentimre)

A szovjet csapatok 1944. évi hadmozdulatai idején Tiszaszentimre akkori elöljárósága a községet elhagyta. Ezt megelőzően az utolsó intézkedések egyike a frontszolgálat alól mentesült férfi lakosok erődítési munkálatra rendelése volt a német katonák mellé a Tiszánál. 1944. október 17-én Kunhegyes felől érkeztek az első szovjet katonák a községbe. Néhány lakóház és gazdasági épület sérült meg a harcok során, annál nagyobb volt az emberi veszteség. Csak a rendszerváltás után adatott meg, hogy a helyi hősöknek emléket állíthasson a település.

Vasvári Pál-emléktábla (Tiszaszentimre)

Az általános iskola falán található fekete márványtábla, melyet 2000-ben emeltetett a község önkományzata Vaspári Pál (1827-1849) tiszteletére.

Tiszaszentimre

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Kopjafa (Tiszaszentimre)

Szelekovszky István 1991-ben készített fafaragása a községi emlékparkban áll; a kopjafán Tiszaszentimre címere is látható.

Tiszaszentimre

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Zákány

(szendrői)
III. Ferdinandtól 1647. évi máj 7-én Zákány András Szentpéteri Imre deákkal együtt egész Szentimrét és Szentgyörgyöt kapja s ezekbe az egri káptalan 1648-ban Jakabházy Gáspár és neje Patkó Zsuzsanna ellenmondása mellett beiktatja.
(O. L. Ügyv. ir. 121 : 14. Sréter levélt.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Végh (1803)

(tassi)
Régi pestmegyei család, melynek két tagja, György és István testvérek, érdeklik főleg vármegyénket. Mindkettő felesége jussán lett birtokossá Tiszafüreden, Tiszaörsön, Szentimrén. Az 1770. év táján Tiszafüreden lakott György neje volt váradi Veres Borbála, gyermekei pedig
Ráchel (czéczei Csilléry Jánosné),
Borbála (Kubinyi Józsefné),
Janka (Dömjén Ferenczné)
és Angelika (Fekete Lászlóné).
István neje Pankotay-Jósa Klára (+ 1798.) volt, gyermekei pedig
Károly (sz.

Thassy (1671)

(nemesthassi)
A nemesthassi előnevet viselte Mihály, 1671-ben vármegyénk alispánja. 1699-ben özvegye szentdomonkosi birtokos.
Ugyanekkor Ferencz özvegyének Szentimrén és Szolnokon, később pedig Jászszentgyörgyön voltak birtokai.
Ferencznek fia lehetett ama Ferencz, kinek neje Bezzegh Éva, fogadott fia pedig Barinay Ferencz volt. 1747. évi végrendeletében örökösei közt találjuk néhai Thassy Imre és Zsell Katalin névszerint meg nem nevezett gyermekeit.
(1753. év pp. 501. sz.)
Mihály alispán 1673.

Tartalomátvétel