Berze Nagy János (1879-1946)

Berze Nagy János 1879. augusztus 23-án született Besenyőn (Heves megye). Berze János és Koncz Borbála tizenegyedik gyermekként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában kezdte, majd Lőrinc bátyja vette magához Tisza-Sűlyre [Tiszasüly], ahol tanító volt. Így az iskolát itt folytatta. Bátyja gimnáziumi tanulmányait is támogatta. Gyöngyösön (1889–1896) és Egerben (1896–1897) is tanult. Végül Jászberényben (1897–1898) érettségizett le. 

A Budapesti Tudományegyetem Katona Lajos tanítványa lett. 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá. Ebben az évben királyi tanfelügyelőségi tollnokként kezdett dolgozni Lugoson (Temes megye, ma Románia), majd Kolozsvárra került miniszteri iskolalátogatónak, ahol 1908-ig dolgozott. Nagyenyeden közel 10 évig volt tanfelügyelő, majd vármegyei tanfelügyelővé nevezték ki Csíkszeredára.

1907-ben fogott hozzá a Meseszótár összeállításához.  Az 1913-ban elkészült munkát az Athenaeum Kiadó vette át. Azonban a Nagy Háború kitörése miatt sajnos a mű minden változata elveszett. 1916-ban a román betörés következtében családjával menekülnie kellett. Egy évig Debrecenben élt. 1917-ben visszatért Csík vármegyei tanfelügylőség élére, majd királyi tanfelügyelőnek nevezték ki a vajdasági Pancsovára (ma Szerbia). Az 1918 végén bevonuló szerbeknek nem tette le az esküt, így menesztették állásából. 1919-ben bebörtönözték. Szabadulása után Szegedre menekült. Szekszárdon kapott állást, majd 1924-től nyugdíjbavonulásáig Pécsett dolgozott.

Több mint 500 mesét feldolgozó katalógusa a magyar népmesék első nagyobb rendszerezése volt, amely - halála után - 1957-ben jelent meg Pécsett. Egy évvel később jelent meg Égigérő fa című munkája a magyar ősvallás eredetéről.

1946. április 6-án hunyt el Pécsett. A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium épületén emléktáblát is állítottak a neves néprajzkutató tiszteletére. Tiszasülyön pedig utcát neveztek el róla.

Felesége Losonczy Emma (1883–1955) tanítónő volt. Két gyermekük született. Lányuk fiatalon meghalt. Fia, ifjabb Berze Nagy János  is apja hivatását választotta, néprajzkutató lett. 

Forrás:

Magyar Katolikus Lexikon, 1. köt. Budapest, 1993.