Almásy Sándor (1874-1958)

törökszentmiklósi és zsadányi , gróf Almásy Sándor 1874. november 10-én született Jászberényben. A budapesti Pázmány Tudományegyetemen végzett jogot. Pest-Pilis-Solt vármegyénél közigazgatási gyakornoksága után 1898-tól Pest megyében tb. szolgabíró, majd Kiskőrösre osztották be szolgabírónak. 1904-től tb. főszolgabíró, 1906-tól pomázi főszolgabíró. A Fejérváry-kormány alatt, Rudnay Béla (1857-1932) király biztos alatt 1906-ban a vármegye valamennyi tisztviselője lemondott hivataláról, így Almásy is. A nemzeti ellenállásban tanusított részvételükért a vármgye emléktáblát állíttatott fel. Önkéntesi évét az 1 honv. huszárezrednél töltötte, és mint tartalékos hadnagy szerelt le. Utána Dunavecsére helyezték át, ahol főszolgabíró lett 1914-ben. 1915-ben megkapta a Ferenc József lovagrendet. 1916-ban ismét pomázi főszolgabíró lett. 1916-17-ben több vármegye (Baranya vm., Győr vm., Komárom vm., Mosom vm., Nyitra vm., Somogy vm., Sopron vm., Vas vm. ) miniszteri biztosa volt. Még miniszteri biztossága alatt a II. oszt. polgári hadiérdemkereszttel tüntették ki, majd 1917. október 14-én a II. oszt. magyar érdemkeresztet a csillaggal kapta meg évtizedes szolgálataiért. A Károlyi-kormány idejében Pest vármegye főjegyző helyettese. A kommün alatt 1918. decemberében a kommunisták elkergették és házát összelövöldözték. Tisza párti érzelmei miatt Batthány gróf bemügyminiszter szabadságolta. 1919.  március végén Budapesten elfogták, a Margit-körúti katonai fogházban, majd a rákospalotai intézetben volt elzárva. 1919 augusztustól újból a pomázi járás főszolgabírója. Népszerűségét mutatta, hogy a járásból távozása alkalmával a 21 község díszpolgárrá választotta és nevére 21 alapítványt létesített a jegyzők árvaháza részére. 1919/20-ban Heves-Nógrád-Hont vármegyék, 1921-ben Nyugat-Magyarország kormánybiztosa. Az ő kormánybiztossága alatt történt a soproni népszavazás. 1922 februárjában nevezték ki  Jász- Nagykun-Szolnok vármegye, később 1923 márciusában Bihar vármegye főispánjává.

Szolnok

Szolnok

A kettős főispánságot 1927 júniusáig viselte. Számos község díszpolgára, több egyesület elnöke és díszelnöke volt. 1924. január 18-án Álmosd (Bihar vm.),  1924. augusztus 20-án Nagykörű, 1924. november 16-án pedig Szolnok r. t. város választotta díszpolgárává. 1932 őszén a kormányzó felmentette főispáni hivatalából.

Elnöke volt a vármegyei Úrikaszinónak Szolnokon, a Szolnok-Zagyvarékas-Újszászi ármentesítő társulatnak, a Mezőtúri-Mesterszállási ármentesítő és belvízszabályozó társulatnak, a Nemzeti Hitelintézet szolnoki fiókjának. Alapítója volt a Budapestvidéki Villamos Társaságnak. 1932 végén megkapta a Magyar Koronás Nagy Aranyérmet.

1932 után Almásy Pomázra költözött. 1945 után a kommunista államberendezkedés megfosztotta ingó- és ingatlan vagyonától. 1958. október 24-én hunyt el Pomázon. A helyi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Forrás:

Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén. In: Zounuk, 29. Szolnok,  2015. pp. 57-135

Magyar politikai lexikon, 1914-1929. Budapest, 1929.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.